Századok – 1995
Kisebb cikkek - Horváth Pál: A tudományszabadság fejlődéstörténetéhez VI/1355
KISEBB CIKKEK Horváth Pál A TUDOMÁNYSZABADSÁG FEJLŐDÉSTÖRTÉNETÉHEZ Mindmáig sporadikusan jelentkezett azoknak az elemző vizsgálódásoknak az eredménye, amelyek a kulturális jogok szerepének, ill. az idevágó társadalmi tapasztalataink útvesztőinek a feltárását szolgálták. Pedig éppen ez az a terület, amelynek úgymond a történelmi felfedezésében némi részünk volt. Ezt bizonyíthatja a tudományszabadság kialakulásának a feltárása, ill. az abban felhalmozódó társadalmi tapasztalatoknak az általánosítása. Mindezt persze nem l'art pour l'art tesszük csupán a történelmi évforduló az ,fimberi jogok nemzetközi törvénye" becikkelyezésének évfordulójára (1996) emlékezve, hanem azért, hogy a tudomány felszabadításának a tapasztalataiból merítsünk. Mindazok a népek haszonnal forgatják ugyanis a tudományszabadság írott történelmi emlékeit, amelyek a megkésett polgári átalakulások régiójába soroltak be egykoron. Mert még a típusjegyeket hordozó porosz-német Lehrfreiheit-szisztéma jóval életerősebb fáján sem érhettek be a gyümölcsök az újabb korban, de ez ma már egy szélesebben ható történelmi folyamatként ismeretes. Azokat az intézményformákat, azokat a haladó eszmeáramlatokat azonban, amelyeket — helyi eltérésekkel — az egy-másfél évszázados történelmi tapasztalatok is igazoltak, soha nem tagadta meg a kontinens ugyanezen régiójában kifejlődő modern jogi közgondolkodás. Múlhatatlanul szükséges tehát, hogy a polgári jellegű tudományszabadság intézményrendszerét a maga valóságában láttassuk. A modern Európa ama történelmi régiójába tartozunk, ahol a polgári szabadságjogok törvénybe (ill. alkotmánytörvénybe) foglalt lerögzítésére jobbára csak a 19. század második felében vagy éppen a 20. században került sor. A megkésett polgári átalakulás társadalmi forradalma tűzte napirendre itt a szabadságjogok lerögzítését és általában, az egyébként változatos történelmi körülmények közt születő 1848-1849-es alkotmányok lettek a hordozói ezeknek a vívmányoknak. Valójában azonban tartalmilag ugyanazok az elvárások kerülhettek napirendre akkor is, amikor chartális alkotmány hiányában a forradalmi átalakulás jogalkotásában (törvényhozásában) nyertek kifejeződést a hagyományosan ismert polgári szabadságjogok. A jogforrási hierarchiában elfoglalt helyüktől függetlenül szemlélhetjük tehát a megkésett polgári átalakulások által garantált állampolgári jogokat. A történelmi jelentőségű átalakulás centrumaiban fejlődhettek ki a legkedvezőbb történelmi feltételek1 - míg az átalakulás periferikus (ill. félperiferikus) területein csak a politikai erjedés folyamatának a kezdetei tűntek fel, hogy majdan, gyakran felülről adományozott reformok formájában2 zárkózzanak fel a szabadságjogok kiépítése terén a megkésett polgári átalakulás szélesebb történelmi régiójához. Az érintett történelmi folyamatok időbeni elnyúlása, ill. a megkésett polgári átalakulás szférájában jelentkező heterogenitás érthető módon magára vonja figyelmünket, hiszen ilyen értelemben egész sor történelmi átalaku-
