Századok – 1995

Jelen időben a múltról - Randolph L. Braham: Kanada és a Holocaust bűnelkövetői VI/1331

1350 RANDOLPH L. BRAHAM szóig elfogadva a vádlottnak és ügyvédjének a történelmi revizionizmus szellemében fogant érveit. A bírák egyebek közt a náci beállítottságú Szegedi Új Nemzedék 1944. április 9-i, hevesen zsidóellenes cikkével támasztották alá helyzetértékelésüket. (A cikk néhány nappal azután látott nyomdafestéket, hogy Magyarország zsidóit sárga csillag viselésére kötelezték gettósításuk és végül deportálásuk előkészületeként.) Csak ámulni lehet e bírák ítélőképességén, amely lényegében azt súgta nekik, hogy Finta „valóságérzéke" a német megszállás utáni hetekben alakult ki, nem pedig azokban az években, amelyeket országa független kormányainak szolgálatában töltött. Valójában oly sok kollaboránshoz hasonlóan Finta is a náci-barát rezsim szolgálatát választotta azzal, hogy tevékeny részt vállalt a végleges megoldás programjának keresztülviteléből. Jelenleg szabad ember, de együtt kell élnie lelkiismeretével, már ha van neki. Akár a többi gonosztevőre, akiknek sikerült elkerülniük a felelősségre vonást, rá is úgy kell tekintenünk, mint az emberi gonoszság élő mementójára, aki nemcsak a nácit és cinkosaik barbarizmusára kell, hogy emlékeztessen bennünket, de a szövetségeseknek a háború alatt tanúsított közönyére, majd a háború utáni opportunizmusára is. Hernádi Miklós fordítása JEGYZETEK 1 German Polity of Extermination of the Jewish Race, The Department of State Bulletin. VII. No. 182, 1942. december 19. 1009. 2 Brit kormánybizottság döntött így, amelynek tagja volt Clement Attlee akkori miniszterelnök, a Munkáspárt vezére is. Ez a titkos dokumentum, akárcsak az, amely 1948. augusztus 13-án ellenezte a döntés „nyilvános bejelentését", a Deschenes-bizottsági meghallgatások során, 1985-ben vált ismertté Kanadában (lásd alább). The Jewish Week, 1985. október 25. 3 Uo. 4 Kanada bevándorlási politikájáról lásd living Abella - Harold Troper: None Is Too Many. Toronto, 1983. 5 1994 júniusáig a náci zsidóüldözésben való részvétele miatt 50 személyt fosztottak meg amerikai állampolgárságától, és 42-t kitoloncoltak az Egyesült Államokból. 6 Nagy-Britanniában 1986. október 22-én figyeltek fel az ügyre, mert ekkor riasztotta Marvin Hier rabbi, a Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ munkatársa Margaret Thatcher miniszterelnök-asszonyt a Nagy-Britanniában élő, mintegy 17 feltételezhető háborús bűnössel kapcsolatban. Miután elkészült Sir Thomas Hetherington korábbi közvádhatósági elnök előzetes jelentése (1989. június), amely 78, háborús bűnökkel gyanúsítható személyről tartalmazott részleteket, a brit alsóházban törvényjavaslatot nyújtottak be a háborús bűnökről. Hosszas kötélhúzás után 1990 márciusában, 273:60-as szavazataránnyal el is fogadták, de június 5-én a felsóház 207:74-es szavazataránnyal elvetette. 1991 márciusában, ezúttal 254:88-as szavazataránnyal az alsóház ismét elfogadta a törvényjavaslatot, de a felsőház ismét elvetette, ezúttal már csak 131:109-es szavazataránnyal. 1991 májusának elején mégis törvényerőre emelkedett, mert John R. MacGregor alsóházi házelnök ritkán alkalmazott alkotmányjogi eljárással az 1949. évi parlamenti törvényt hívta segítségül. Máig, 1994. augusztusáig mégsem emeltek vádat egyetlen, háborús bűnökkel gyanúsítható személy ellen sem Nagy-Britanniában. 1992 februárjának elején Skóciában bejelentették, hogy nem járnak el az ott élő 17, háborús bűnökkei gyanúsítható személy ellen „bizonyítékok hiánya" miatt. The New York Times, 1990. június 6., 1991. május 2., 1992. február 5. 7 Az ausztráliai büntetőeljárások az 1988-ban a háborús bűnökről alkotott törvényből indultak ki, mely az 1945. évi törvényt módosította. Úgy volt, hogy az ország első háborús bűnügyi büntetőeljárása (mely az 1990. január 25-én letartóztatott Iván Poljukovicsot célozta meg) 1990. júliusában megkezdődik, de elhalasztották a Legfelső Bíróság bírájának, Mary Gaudronnak a vég-