Századok – 1995

Közlemények - Vajda László: A népvándorlások kérdéséhez I/107

A NÉPVÁNDORLÁSOK KÉRDÉSÉHEZ 125 4. Egy meghaladott koncepció továbbélése A népvándorlás-láncok tanát Tomaschek több mint száz éve összefoglalóan következőképpen ítélte meg: „Valamennyi kutatónak meggyőződése, hogy Aristeas ábrázolásának nagy igénye van történeti valóságra és több mint kényelmes és önkényes kombináció, hiszen a következő évszázadok is nyújtanak egészen analóg vándorlásokat",U

1 Ez a communis opinio máig uralkodó maradt: mind az Aristeas-eposzt, (illetve Herodotost), mind a Priskos-jelentést kicsinyes szkepticizmustól mentesen szokás felhasználni. Heves viták folytak ugyan például a kérdéses szövegekben említett népek lokalizálásáról és ethnikai meghatározásáról, és a különböző kutatóktól javasolt értelmezések korántsem egyformák; a vándorlások e két forrásban leírt mechanikáját azonban nem vonják kétségbe. Ezt a mechanikát a szakirodalomban gyakran egy láncreakcióval hasonlítják össze, még szorosabb azonban az elasztikus lökés (például a biliárd-játékban) analógiája (ld. fent 13. 1.): egy eredeti lakóhelyéről elűzött nép elűz egy harmadik népet, amely arra kényszerül, hogy egy negyedik népet „toljon" tovább, és így tovább.112 A népmozgások ilyetén integrációja következtében eredetileg tisztán lokális összeütközéseknek is hatalmas kihatásuk lehet, önmagukban jelentéktelen csatározások megfelelő körülmények között végül is nagyméretű népvándorlásokhoz vezethetnek, amelyek egész kontinensek ethnikai és kulturális képét megváltoztathatják. Számos kutató láthatólag azon a véleményen van, hogy az ilyen folyamatok egyáltalán nem kivételes történeti jelenségek. Numelin például így ír: „Egy nomád törzs átlépi vándorterületének határvonalát, háborús érintkezésbe kerül a szomszéd néppel, és csaták következnek, amelyek eredményei gyakran beláthatatlanok Egyik nép nyomást gyakorol a következőre, és így tovább, míg fokozatosan az egész kontinensen általános eltolódás (displacement) következik be. Az ázsiai legelő-területeikről elűzött [???] tatárok kénytelenek voltak rablókká és hódítókká válni"113 Nemcsak a geográfus Numelin véli — egészen az antik és bizánci példaképnek megfelelően — főleg az eurázsiai steppe-övezet történetét a láncreakció-hipotézis segítségével érthetővé tenni. Hasonlóan magyarázza a „nomád viharokat" például a történész Vernadsky is: „Időről időre e törzsek egyike ki akar terjeszkedni és megtámadja szomszédait. Az eredmény egyfajta láncreakció lehet, mindegyik törzs nyomást gyakorol szomszédjára, s ez ahhoz vezet, hogy mindnyájan mozgásba jönnek. Évszázadokon és évezredeken át ez volt a steppe-öv politikai dinamikájának lényege. Ez a dinamika természetesen intenzíven kihat a steppe szélén élő letelepült népekre, ezért önmagában az ókori és középkori világ történeti fejlődésének fontos tényezője."114 Némely kutató meglazítja a láncot, ha csak kis mértékben is, amennyiben az első elűzés okául különböző (háborús, klimatikus stb.) tényezőket vesz tekintetbe; a vándorlások további lefolyását azonban például Haussig egészen a láncreakció mintájára ecseteli: „Ezeket a népmozgásokat részben klíma-rosszabbodások, részben a kínai birodalom terjeszkedése váltotta ki. Mindkét ok megfosztja a nomádokat legelőterületeiktől. A létükben fenyegetett népek ezért nyugat felé nyomultak, elűztek ott további