Századok – 1995

Tanulmányok - Gunst Péter: Az Osztrák–Magyar Monarchia mezőgazdasága a századfordulón VI/1219

TANULMÁNYOK Gunst Péter AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA MEZŐGAZDASÁGA A SZÁZADFORDULÓN A.) Előzmények Az Osztrák-Magyar Monarchia mint egységes gazdaság, tulajdonképpen sohasem jött létre, annak ellenére sem, hogy különösen a 19. század közepétől fokozatosan, egyre gyorsulóhb ütemben érvényesülnek benne azok a tendenciák, amelyek valamiféle közös piaccá formálták alkotóelemeit. Mégis, az Osztrák-Magyar Monarchiát alkotó egyes, történetileg önálló fejlődésű országok, régiók, így például a szűkebben vett osztrák területek, a cseh tartományok (Csehország és Morvaország), Galícia, Bukovina, bizonyos délszláv területek vagy éppen Magyarország megőrizték gazdasági-társadalmi fejlődésük sajátos vonásait, s annak ellenére, hogy a közös gazdaság formálódása lényegesen módosított ezeken a sajátos fejlődési vonásokon, a monarchiai közös piac a századfordulóra még nem tudta teljesen átformálni a Monarchiát alkotó egyes területek sajátos fejlődését, legfeljebb elősegítette, vagy éppen gátolta azt. A gazdasági fejlődés a Monarchiában lényegében kettős vágányon haladt. A Monarchia nyugati területei, Ausztria, Csehország gyakorlatilag a nyugat-európai fejlődés vonalát követték, minőségileg semmiben sem különböztek a francia vagy a német gazdaság fejlődésétől. Az ipari forradalom is körülbelül a franciaországi vagy a németországi iparosodással egyidőben indult meg, jellegzetességei, sajátos vonásai is ugyanazok voltak. A körülmények kedvező alakulása azzal járt, hogy a cseh területek a 19-20. század fordulójára Európa egyik legiparosodottabb régiójává váltak, ahol a könnyűipar hagyományos ágazatai (textilipar, üvegipar stb.) mellett gyorsan fejlődtek a legfontosabb nehézipari ágazatok is, különösen a gépgyártás. Mindezek következményei megmutatkoztak a társadalomban is, amelyben mind nagyobb szerepet játszott a polgárság és a proletariátus, általánosságban is nőtt a városi lakosság száma és aránya, valamint a mezőgazdasági népesség rovására az ipari népesség és a szolgáltató ágazatokban dolgozók aránya. Ezzel párhuzamosan a Monarchia keleti felét alkotó területek (Magyarország, Galícia, Bukovina, a délszláv területek) gazdasága jóval elmaradottabb volt, az iparosodás a 19. század közepén ugyan itt is megindult, de nem ért el olyan színvonalat, mint az osztrák-cseh részeken. A lakosságon belül ennek megfelelően domináns szerepet játszottak a mezőgazdaságból élők, még a századfordulón is alárendelt szerep jutott az iparban és a szolgáltató ágazatokban foglalkoztatottaknak. Eze-