Századok – 1995
Közlemények - Vajda László: A népvándorlások kérdéséhez I/107
A NÉPVÁNDORLÁSOK KÉRDÉSÉHEZ 121 3. Priskos; a „láncreakció" mint irodalmi topos Hekataios művei már a Kr.e. 4-3. században messzemenően feledésbe merültek;8 5 aligha fogjuk valaha is lemérni tudni, hogy anyagukból és ideáikból mi és hogyan él tovább későbbi szerzők műveiben. A népvándorlások mechanikájára vonatkozó nézetét is csak Herodotos közvetítése révén ismeri az utókor. Herodotos népszerűsége, az írásművészetének adózott elismerés, tekintélye mint a klasszikus nagy autorok egyike — mindez ahhoz vezetett, hogy (egyebek mellett) a vándorlások „láncának" általa nyújtott képét is későbbi szerzők újra és újra felhasználták. (Exkurzus:) Herodotos sem számított mindig és mindenki szemében tekintélynek. Mind az ókorban, mind a középkorban jócskán érte kritika; Cicero — nem éppen találóan —páter históriáénak nevezte ugyan, de fabulosusnak is tartotta. Momigliano, aki Herodotos lebecsülésének számos példáját gyűjtötte össze, azt állítja, hogy Herodotos csak kétezer év után, a 16. századra heverte ki Thukydides kritikáját.86 Tény azonban, hogy herodotosi hatások olyan antik szerzők műveiben is konstatálhatok, akik őt nem különösen becsülik, vagy meg sem említik.8 7 (Mint ahogy Herodotos maga is sokat kapott az általa majd agyonhallgatott, majd hevesen kritizált Hekataiostól.) — Ami a bizánci recepciót illeti, Momigliano azt állítja (fenntartással), hogy Herodotos csak egészen későn vált az elismert antik historiográfúsok egyikévé.88 De Moravcsik, ennek az anyagnak páratlanul alapos ismerője, megállapította, hogy már a 6-7. századi bizánci történetírók — Priskos, Prokopios, Agathias, Theophylaktos Simokattes — más klasszikus autorok mellett Herodotost is tanulmányozták és utánozták, szókincs és stílus tekintetében csakúgy, mint az anyag rendezésében és tagolásában is.8 9 Herodotos intenzív befolyását az 5. századi bizánci historiográfiára példázza, ugyanakkor a Herodotos tekintélye által támogatott láncreakció-idea szívós továbbélését dokumentálja egy Priskostól származó értesítés a saragurok és szövetségeseik követségének konstantinápolyi látogatásáról. — Mint Priskos elveszett művének legtöbb ránk maradt töredéke, ez a jelentés is abban a kivonat-gyűjteményben található, amelyet a tudományosan tevékeny Konstantinos Porphyrogennetos császár a 10. században régi írásművekből állíttatott össze. A szöveg, amelyet a kivonatgyűjtemény szerkesztői nyilván megrövidítettek,90 kiegészíthető az 1000 körül keletkezett Sudalexikon egy cikke segítségével. A két szöveg tartalmilag szorosan összefügg, valószínűleg mindkettő Priskos eredeti művének egyazon passzusára megy vissza, amely tehát lényegében helyreállítottnak tekinthető.9 1 A két szöveget KapitáníTy István fordításában közlöm:9 2 Priskos (in: Konstantinos Porphyro- Suda-Lexikon, s. v. Abaris gennetos, De Legationibus, p. 586. 7-585. 16.) Követséget küldtek abban az időben93 a keleti rómaiakhoz a saragurok, urogok9 4 és onogurok, saját lakóhelyükről elvándorolt népek, miután [vagy: mivel] a sabirok harcra keltek velük, akiket [= sabirokat] az avarok űztek el [ezek viszont] vándorlókká [vagy:
