Századok – 1995

Krónika - Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat 1995. május 20-án megtartott tisztújító közgyüléséről (Rozsnyói Ágnes) V/1203

KRÓNIKA 1213 hirdetett honismereti pályázatról, saját üzemtörténeti tagozatról adtak számot. A Vas Megyei Csoport — lemondva az önálló társulati munkáról — érezhető szomorúsággal vállalja, hogy a főiskolai tanszékek tudományos rendezvényeihez kapcsolódik, ahogy maguk írták: mások programjainak lettek tagságuk mozgósítása révén társutasai. Helyzetüket stagnálásnak értékelik, de beszámolójukból az is kiderül, hogy tagságuk aktívabb része a tudományos rendezvények és a továbbképzések rendszeres előadója, történelemtanítási segédkönyvek és ismeretterjesztő cikkek szerzője. Elnézésüket kérem, hogy a többi megyei csoportról nem szólok; arra törekedtem, hogy helyzet-szülte típusokat sorakoztassak fel. (Egyébként többi csoportunk többsége részben a munka szüneteltetéséről számolt be, egy részének csak a ciklus elejéről ismerjük terveit, eredményeit nem, ismét mások évek óta nem adtak hírt magukról.) Baj, hogy miközben megbolydult, bizonytalan világunkban erős civil szervezetekre, közöttük vonzó szakmai szerveződésekre, jó értelemben vett lokálpatrióta mozgalmakra lenne szükség, e szerveződések gyengébbek, mint valaha. Ha ezen általában kesergünk, hogy ne keseregnénk a Társulat jó néhány területi csoportjának kimúlásán! A négy évvel ezelőtti közgyűlés azzal próbált a területi csoportok nehézségein enyhíteni, hogy az alapszabály módosításával lehetőséget teremtett nekik saját folyószámla nyitására, amelyen szponzori támogatásaikat gyűjthetik. A változtatás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A fő bajt nem a számlanyitás körülményessége okozza, hanem az, hogy az önálló gazdálkodás költségeit csak komoly vagyonnal érdemes vállalni. Megyei csoportjaink többször teljes joggal kérték, hogy a hozzájuk tartozó tagok tagdíjának legalább egy részét engedjük át nekik. A Társulat központi pénzkezelése ennek nem önző okokból nem akar eleget tenni, hanem mert felmérte, hogy a visszajuttatott pénz mindenestől elveszne. Ma egy megyére átlagosan 66 tag jut, a 300-500 forintos tagdíjnak is középértékével számolva ez 26.400 forintot jelent. Önálló gazdálkodás esetén nem lehet a gazdasági ügyintézőt megtakarítani; ez a 26 ezer forint az ő mondjuk havi 2 ezer forintos, jelképes díjazására és az azt terhelő járulékokra sem elég, a folyószámla vezetésének magas banki díját már saját zsebből kellene összedobnunk. Nyilvánvaló, hogy saját gazdálkodást és folyószámlát csak azok a szervezetek engedhetnek meg maguknak, amelyek komoly szponzori pénzeket forgatnak. Aki szegény, az ettől a megoldástól csak a legszegényebb lenne. A Társulat mostani vezetése ezért a támogatás más formáit kereste. Anyagi helyzetünk megszilárdulása után, tavaly kora nyáron összeültünk a megyei titkárokkal panasz- és ötletcserére. A központi Titkárság vállalta, hogy elkészíti és szétküldi minden megye tagnévsorát; felméri a budapesti kutatók hajlandóságát előadások tartására és a vállalkozókról listát, divatosabban „előadói bankot" állít össze, amelyből minden megye tetszése szerint válogathat; az előadók költségeit és honoráriumát központi büdzsénkből fizetjük; a megyei titkárok kérésére azt is vállaltuk, hogy a helyhatósági választások után az elnök és a főtitkár igény szerint elzarándokol a városi és megyei vezetőkhöz támogatást kérni.