Századok – 1995

Krónika - Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat 1995. május 20-án megtartott tisztújító közgyüléséről (Rozsnyói Ágnes) V/1203

KRÓNIKA 1207 vány három szakalapítványától, a Soros Alapítványtól, a főváros Tudományos Alapjától és a Magyar Hitelbank Nyitott Társadalom Alapítványától négy év alatt közel 4 és fél millió forintot kaptunk, és már erre az évre is befutott 2 millió forint. Pénzt tehát lehet szerezni, csak az kell hozzá, hogy a mindenkori főtitkár az év első hónapjaiban minden lehetséges pályázatra benevezzen. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű. Az elérhető pénzek nagyobb részét ugyanis csak konkrét célokra: rendezvényre, pályázat kiírására, illetménykötetekre és hasonlókra lehet megpályázni és felhasználni, működési költségekre: bérre, rezsire nem. Legbőkezűbb támogatónk a Pro Cultura, neki köszönjük, hogy tanár kollégáink munkáját már negyedik éve értékes könyvküldeményekkel tudjuk segíteni, az ő támogatásával ültük meg a Társulat 125. születésnapját, és rendezhetünk idén Trianon konferenciát. A Főváros Tudományos Alapja tette lehetővé, hogy kiírjuk azt a Budapest történeti pályázatot, amelynek díjkiosztására e közgyűlésen került sor. A Nyitott Társadalom Alapítványnak két kiadványunkat köszönhetjük. Amenynyire tudom, a Századok, a Turul, a Tanári Tagozat és néhány megyei szervezetünk is ilyen célzott támogatásokkal erősítette magát. Ezek a támogatások teszik lehetővé, hogy működjünk. Az Akadémiától érkező költségvetési összeg mellé olyan támogatókat is találnunk kellett, akik a fennmaradásban segítik a Társulatot. Még Benda Kálmán segítségével értük el azt, hogy a Soros Alapítvány fontosnak ítélje a Társulat létét, és már második éve — összesen másfél millió forinttal — támogasson minket. Ebben az évben 400 ezer forint erejéig sikerült bekerülnünk a társadalmi szervezeteknek abba a körébe, amelyet az Országgyűlés e célra fenntartott alapja támogat. Ezeket a pénzeket bérre, honoráriumra és rezsiköltségre is felhasználhatjuk. A jövőben az ilyenfajta támogatásokat kell szaporítanunk. A mindkét típusú pénzek további haszna, hogy beérkezésük és kiadásuk között nekünk kamatoznak. Bár a kamatok az utóbbi két évben drasztikusan csökkentek, négy év alatt több mint másfél millió forintot hoztak. Ebben és a Társulat anyagi biztonságában nem kis része van háztartásunk gazdasszonyának, Horváth Feren'cnének, aki az előző, szerencsétlenül kiválasztott gazdasági ügyintéző után teljes szétziláltságban vette át pénzügyeinket. Nemcsak példás rendet rakott és tart fenn azóta is, de gonddal figyel arra is, hogy pénzünket mindig a legmagasabb kamatot hozó helyen tárolja. Munkáját e helyről is szeretném megköszönni, nélküle nem tartanánk ott, ahol tartunk. De hát hogyan is állunk a végelszámolásban? A négyéves ciklust — a mai nappal — a Társulat közel másfél milliós aktívummal zárja, amely az idei akadémiai támogatásból, az eddig elnyert alapítványi pénzekből és a beérkezett tagdíjakból további 3 millióval emelkedett. Mindez persze so Ideal inkább az infláció, mint a gazdagság mutatója, és nem valószínű, hogy ezt az évet a tavalyival felérő, pozitív egyenleggel zárjuk. Idén ezzel együtt is biztonságban vagyunk. Ez lehetőséget teremtett egyrészt arra, hogy néhány valóban saját rendezvénnyel és ötlettel lépjünk elő, másrészt a Titkárság megpróbáljon segíteni azoknak a megyei csoportoknak, amelyek szorult helyzetbe kerültek. Munkánkról ebben a sorrendben adok számot: először a központi, utána a szakosztályi, ill. területi, végül a kiadói tevékenységről. Igyek-