Századok – 1995

Közlemények - Magyar Zoltán: A Kolozsvári testvérek váradi királyszobrai V/1155

1164 MAGYAR ZOLTÁN' Váradtól Ali pasa agájával s mintegy háromezer katonával és hétszáz pogygyászos szekérrel Isten nevében déli irányba mentünk, s Fekete-Bátor várába érkeztünk. Onnan Jenő várába, onnan Temesváron és Dentán áthaladva Pancsova palánkára érkeztünk. Itt kihirdették a parancsolatot, hogy ebben a városban lesz az iszlám katonaság téli szállása, s egyszersmind az Erdélyországból hozott zsákmány is kótyavetyére került itt, s a különféle arany- és ezüsteszközöket és foglyokat a belgrádi bazárban eladták. A főszeredár megparancsolta, hogy a váradi várból hozott ércszobrokból ágyúkat öntsenek. Egy szobrot a ferbádi kalapácsokkal százszor baj és vesződség között összetörtek, azután tűzbe tették azt, csakhogy lehetetlen volt megolvasztani, azért végtére kihúzták a tűzből és felhagytak a munkával."3

6 Sorsuk tehát Belgrádban pecsételődött meg végérvényesen, ahol ágyút öntöttek belőlük. A káptalan utolsó jegyzője, Szalárdi János hasonlóképpen számol be emlékiratában a szobrok sorsáról: „s a régi Szent Királyok statuáit, tornyokon lévő merő aranyas régi nagy öreg gombos keresztöket Szent László király merő aranyas statuáját diribrül-darabra rontották, tüzes szerszámokhoz való puskákat csináltattak belőle káromlással Magyarok Istenének mondván azokat."3

7 Nemzeti kultúránk páratlan vesztesége ez. A lelkes és értő leírások, a Prágában álló Szent György-szobor nem hagynak kétséget az elpusztult szobrok kvalitásait illetően. S mégcsak az sem valószínű, hogy a korabeli Magyarország egyedüli, napjainkra elpusztult művészeti remekművei voltak-lehettek. Az azonban immáron egyre inkább bizonyos: a 14-15. századi magyarországi művészet a korabeli európai áramlatokkal szinkronban s korántsem alacsonyabb színvonalon működött, mi több: olyan sajátos, másutt nem jellemző vonásokat is megőrzött, melyek aligha kerülhetik el az európai művészet kutatóinak figyelmét. IRODALOM Balogh Jolán: Márton és György kolozsvári szobrászok. Erdélyi Tudományos Füzetek 71. sz. Kolozsvár, 1943. Balogh Jolán: Varadinum-Várad vára. Művészettörténeti Füzetek 13/1-2. Bp. 1982. Boldog Várad. (Szerk. Bálint István János) Bp. 1992. Bori Imre: A szerb Szent László-legendáról (In: Tanulmányok a magyar-délszláv irodalmi kapcsolatokról) Újvidék, 1987. 9-27. Bóta László: Arany János Szent Lászlójának forrása és a leányszabadítás mondájának keletkezése középkori orosz krónikaszövegek és a legrégibb magyar népballadák tükrében. (In: Arany János ma, 1817-1977.) Bp. 1980. 39-56. Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Bp. 1904., Gyalókay Jenő: A nagyváradi királyszobrok helyéről. Archeológiai Értesítő 1912. 267-268.