Századok – 1995
Közlemények - Magyar Zoltán: A Kolozsvári testvérek váradi királyszobrai V/1155
A KOLOZSVÁRI TESTVÉREK VÁRA DI KIRÁLYSZOBRAI 1157 (Az Úr születése utáni 1340. évben a legdicsőbb fejedelem, Lajos úr, Magyarország királya uralkodása idején, főtisztelendő Demeter atya váradi püspök csináltatta a szentek szobrait Mártonnal és Györggyel, Miklós Mester kolozsvári festő fiaival." Tekintve, hogy Futaki Demeter 1345-1372 között ült a váradi püspöki székben, a Miskolczi által megadott készítési időpont nem felel meg a valóságnak. A derék utazó alighanem rossz sorrendben jegyezte le az akkora már bizonyára kopottas, gótikus minuszkuIákkal írt római számokat. Mindazonáltal Futaki Demeter püspöksége és Nagy Lajos uralkodása idejének (1342-1382) ismeretében a királyszobrok készítési ideje is behatárolható. A rosszul írt sorszámok lehetséges feloldásai alapján a keresett dátum 1364, 1366 és 1371 is lehet.3 Az Árpád-ház szentjeinek a képzőművészetben jól megkülönböztethető típusaihoz feltehetőleg a kölni Háromkirályok szolgáltattak előképet. Szenczi Molnár Albert a 17. század elején egyenesen úgy értesült, hogy a váradi szobrok a napkeleti bölcseket ábrázolják: ,Az ezután következő századokban a Boldogságos Szűzön kívül különösen a közönségesen három királyoknak nevezett keleti bölcseket tisztelték, mivel őket tulajdon őseiknek vélték. Ezért is állították fel szobraikat Váradon, a főtemplom előtti téren, amelyek a hagyomány szerint egykor színtiszta arannyal voltak bevonva."4 Az ábrázolt szentekben a korszak fő embereszményei testesültek meg: három életkor, három mentalitás, az egyház szolgálatának három formája. A magyar analógiákban, melyeknek a váradi királyszobrok az első letisztult alkotásai (előzményként feltétlenül megemlítendő a III. András-féle Berni diptichon oltárképe, ott azonban negyedikként Árpádházi Szent Erzsébet is szerepel), István az öreg, bölcs király, László a középkorú harcos, Imre pedig a vallásban elmélyült iQú eszményképének megtestesítője lett. A királyszobrokról gyakran megemlékeznek a középkori források. Mátyás tudós humanistája, Antonius Bonlini egy 16. században megjelent munkájában írta le azokat.5 Heltai Krónikájában szól arról, hogy Szent László lovasszobrán kívül a váradi várban „egyéb királyi képeket" is láthatni.0 A humanista Ruthenus versben örökítette meg a Váradon látottakat: Itt áll ércből öntve hatalmas alakban a szobrod, Szent István, akinek arcod idézi e mű. Itt van emellett a kegyes iljú utódnak a szobra, Mely Szent Imre, a te képed tartja elénk. Hogy a harmadik szoborról nem szól, annak az lehet az oka, hogy a továbbiakban már a lovasszobrot dicséri, s talán nem akart Szent László kapcsán önismétlő lenni, hiszen nyilván látta azt is váradi tartózkodása során. A szobrok a műgyűjtő Rudolf császár érdeklődését is felkeltették. Pár nappal az 1598-as török ostrom után kelt levelében Mátyás főherceg arról tájékoztatta, hogy nem öt, miként Rudolf arról értesült, hanem „csak négy öntött rézszobor van ott, s nem is Mátyás királyé, hanem eg}', a középső Szent Istváné, jobbról Szent László jobb kezében harczbárddal, balról Szent Imréé".7
