Századok – 1995

Közlemények - Velich Andrea: VII. Henrik pénzügypolitikája V/1105

VII. HENRIK PÉNZÜGYPOLITIKÁJA 1117 figyelmének elterelésére, bizalmuk megszerzésére, melyet az udvari krónikaíró propagandájával, Empson és Dudley perével, majd kivégzésével igyekezett megteremteni. A VII. Henrikről kialakult képet tovább bonyolította J.P Cooper és G.R. Elton vitája Henrik utolsó éveiről: Henrik személyiségében 1503-tól, felesége halála után felfedezni vélt torzulásáról és későbbi, halála előtti lelkiismeretfurdalásáról.54 Eltérnek a vélemények VII. Henrik gazdagságáról is: a külföldi források, köztük Falier, velencei követ is Henrik mesés vagyonáról, 6 millió aranyáról írt5

5

, míg a velencei kalendáriumban Sanuto így fogalmaz: VII. Henriknek több aranya van, mint bármely keresztény királynak.5

6

Bacon szerint kétmillió fontot hagyott hátra.5

7

Henrik vagyona tehát legendás volt, a történészek azonban ennek semmiféle nyomát nem találják. WolíTe becslése szerint Henrik mindössze két év nettó jövedelmének( kétszer 113.000 font) megfelelő ékszert, aranyat és vagyontárgyat hagyott hátra5

8

, míg Dietz szerint (iára néhány évre elegendő készpénztartalékot is hagyott.5

9

Annyi bizonyos, hogy 1490 után — bár mint láttuk, parlamenti adókhoz ritkán fordult — bevételei meghaladták kiadásait, és az európait színvonalában megközelítő udvartartás magas kiadásai ellenére egyre magasabb megtakarításokat ért el, s ennek összege 1504 után — bár adót 1504-ben vetett ki utoljára — elérte, sőt kevéssel meg is haladta az évi 100.000 fontot is. Feltételezhető azonban, hogy a mesés vagyonáról szóló szájhagyomány Henrik szigorából táplálkozott. Bár a számlakönyvek tanúsága szerint 1491 és 1509 között Henrik valóban 200.000-300.000 font közötti összeget költött ékszerekre és aranytárgyakra, Henriknek inkább presztízse volt jelentős, mely következetes politikájának és diplomáciájának volt köszönhető. Ayala, az Angliában hosszú éveket töltő és igen reális értékítélettel rendelkező spanyol követ is erre figyelmeztette Ferdinánd spanyol királyt: „Az angol király kevésbé gazdag, mint amilyennek mondják, de szereti és ösztönzi, hogy gazdagnak tűnjön, mert ez több szempontból is előnyös számára."6

0 Henrik presztízsének növelésében az ezüst- és aranybefektetések is szerepet játszhattak.Cunningham professzor az így aranyra váltott pénz presztízsnövelő hatása mellett annak infláció-visszatartó hatását is hangsúlyozza. Szerinte az 1510 utáni gyors ütemű infláció elindulását ez késleltette.61 Henrik kölcsöneit 1489-re mind visszafizette, s 1490-től bevételei kiadásait meghaladták. A fent említett különböző nemű alkalmi adói a franciák elleni 1491-92-es, illetve a skótok elleni 1497-es védelmi jellegű háborűk kiadásait fedezték, sőt a francia juttatás többletbevételt jelentett. Fizetőképessége 1492 után így megerősödött, melyet az angol-spanyol házassági szerződés tárgyaláson részt vevő spanyol követ külön kiemelt.6

2

1 504 után anyagi helyzetére jellemző, hogy egyetlen parlament összehívására se szorult rá, s 1505 és 1509 között Miksa német-római császárnak, illetve fiának, Szép Fülöp főhercegnek 300.000 fontot adott kölcsön,6

3

hogy miután 1503-ban a királyné meghalt, dinasztiája németalföldi kapcsolatait Miksa lányának, Burgundiái Margitnak feleségül vételével, illetve VII. Henrik kisebbik lányának, Máriának a későbbi V Károlyhoz történő féijhezadásával is megerősítse. Bár VII. Henrik ezen nagyszabású diplomáciai kísérletei végül sikertelennek bizonyultak, de a spanyol és a skót házassági