Századok – 1995
Közlemények - Velich Andrea: VII. Henrik pénzügypolitikája V/1105
VII. HENRIK PÉNZÜGYPOLITIKÁJA 1115 vadállatokként írta le őket.4 2 A közfelháborodás VIII. Henrik uralkodása elején fejüket követelte. A szigorú következetességgel eljáró jogászokat a társadalom nyilvánvalóan nem fogadta jó szívvel, eredményességüket a gyámsági díjakból származó bevételek ugrásszerűen megnövekedése igazolja: amíg 1487-ben évi 353 font 6 shilling folyt be belőlük, addig ez 1507-re majdnem meghússzorozódott, azaz 6163 fontot és 15 shillinget jövedelmezett.4 3 A gyámsági díjak beszedése mellett azonban Empson és Dudley, illetve irányításuk mellett számos bizottság térképezte fel a király feledésbe merült, illetve eltitkolt birtokait és járandóságait, működésük szinte minden területet érintett, így általános népszerűtlenségük érthető, mint ahogy az is, hogy VII. Henrik szigorú és következetes centralizáló politikájának a bűnbakjai lettek. VIII. Henriknek így uralkodása elején alattvalóit e két hírhedt bűnbak kivégzésével kellett lecsillapítsa, s e véráldozat révén próbálta népét saját politikájának másságáról meggyőzni. Az Empson és Dudley által megtestesített gépezet működésében nem is elsősorban a bevétel jelentős növelése dominált, hanem az általuk alkalmazott módszer, a váltók szigorú feltételeinek újdonsága. Az elismervények, illetve kötelezvények formáját öltő váltók feltételeit végső soron a király és aláírójának alkuja után rögzítették, tehát a király kezébe e váltók a törvények betartatásához és a társadalom bármely rétegének sakkban tar tásához adtak fegyvert. A váltók változó összege is ezt bizonyítja: amíg Northumberland gróíja Sir John Hastings lányának elcsábításáért és előzetes engedély nélküli feleségűlvételéért egy tízezer fontos váltót kellett kiállítson44 (mely birtokai nagyságával és társadalmi befolyásával arányos volt), addig birtokba iktatáskor az illeték fizetésének elmaradása esetén néhány fontos váltót állítottak ki. Ez utóbbiakból 1505 és 1509 között mindössze 437 font folyt be.4 5 A váltók minden területre kiterjedtek: a hűbérjogoktól és illegális gyülekezés, szervezkedéstől kezdve a vámeltitkolásig. A váltó összege a törvénysértő anyagi erejétől és társadalmi helyzetétől, illetve a törvénysértés komolyságától függött. A társadalmi rendet fenyegető hadtartás esetén a váltók magas összege bizonyítja, hogy VII. Henrik igen komolyan vette a banderiális hadseregből adódó veszélyeket: Lord Burgavenny 1497-ben egy 5000 fontos váltót kellett aláírjon illegális hadtartás és toborzás miatt.4 6 Ez azonban nem jelenti azt, hogy Lord Burgavenny ezt az összeget valaha kifizette volna, hiszen a váltót csak újabb törvénysértés esetén kellett kiegyenlítsék, ezért is mondhatjuk visszatartó erejét jelentősnek. Jelentős számú váltó született szomszédok birtokháborításakor is, köztük Lord Conyers 1000 fontos váltót kellett aláírjon Lord Darcy elleni összeesküvés és birtokháborítás miatt. Illegális földfoglalásért Lord Tyrrel pedig 1728 fontról írt alá váltót.4 7 A váltókat a gazdaság és kereskedelem területén is sikerrel alkalmazták. Ezt két szempont is indokolta. Egyrészt a gazdasági és kereskedelmi intézkedések könnyebb végrehajtását segítették, másrészt a szabálysértések révén a király, illetve az ország jelentős jövedelemtől esett el, melyet a többszörös törvénysértés esetén beváltott váltó részlegesen pótolt. Sir William Capel, londoni városatya és polgármester 1495-ben maga is egy 1600 fontos váltót kellett adjon korábbi kereskedelmi szabályok megszegéséért és vámeltitkolásaiért.48 A komolyabb törvénysértések körébe sorolható váltók összegei magasabbak voltak, 1505 és 1509 között évente megközelítették az 45-60.000
