Századok – 1995
Közlemények - Velich Andrea: VII. Henrik pénzügypolitikája V/1105
1112 VELICIl ANDREA 3000 fontot nyert, 1492-95 között a 27.000 fontos összbevételből 11.000 fontot, míg 1502-1505 között 105.000 fontos összjövedelméből a koronabirtokoké 40.000 fontra rúgott.2 8 Ez az uralkodása második felében a tized és tizenötöd hozamát megközelítő, s olykor azt meg is haladó összeg olyan stabil bevételi forrást jelentett, mely mind a parlamenti jóváhagyásból, mind az adószedésekből adódó társadalmi konfliktusokat nélkülözte. Joggal merül fel a kérdés, vajon hogyan sikerült a koronabirtokokból ilyen magas jövedelemre szert tennie. Elsősorban a visszaháramlások után az újabb eladományozások visszafogásával. Bár VII. Henrik mind IV Edward feleségének, mind édesanyja birtokainak jelentős részét meghagyta, illetve saját rokonainak is a társadalmi elvárásnak megfelelő nagyságú birtokokat juttatott: uralkodása elején az édesanyjának, Margaret Beaufortnak és a nagybátyjának, Jasper Tudornak juttatott területeken kívül a királynőnek, Yorki Erzsébetnek, elsőszülött fiuknak, Arthur wales-i hercegnek, majd az Arthur 1502-ben bekövetkezett halála miatt a későbbi valódi trónörökösnek, Henrik, yorki hercegnek és lányainak biztosított birtokadományain kívül csak a bosworth-i csatában mellé álló, és így a csata kimenetelét Henrik számára kedvezően befolyásoló Sir William Stanley kapott jelentős területeket. Mások csak hűséges szolgálatukért utólagos jutalomként részesültek birtokadományban, de azokat is a korábbiakkal ellentétben nem egész életükre, hanem csak kegyvesztésig kapták. Williams professzor Henrik kedvező helyzetét kevés számú rokonára vezeti vissza: „VII. Henrik mindenképpen kedvezőbb helyzetben volt, mint IV Edward, akinek népes rokonsága nagy birtokok eladományozását tette szükségessé, míg VII. Henriknek csak néhány jutalomra váró rokona volt."29 Bár a rokonok számának szempontjából Williams professzor állítása megkérdőjelezhetetlen, és igaz az is, hogy ez a későbbiekben Jasper Tudornak, IV Edward édesanyjának és Arthurnak halálával, illetve Sir William Stanley hazaárulásával még kedvező irányban is változott, de Henrik politikája nem a rokonok számán nyugodott. Új megközelítését, a birtokadományok általános kerülését, s azok utólagos jutalomként való alkalmazását a történészek — köztük Williams professzor is — gyakran elfelejtik értékelni. Pedig a birtokok társadalmi nyomás ellenére történő megtartása nem kis nehézséget jelentett. Az elvett, illetve felfüggesztett birtokokat a nemesek esetében — rendszeres parlamenti petícióik és más lobbyik ellenére — Henrik csak részletekben, illetve részlegesen adta vissza tulajdonosaiknak, s ezen „hűséges szolgálat esetén" néhány év bizonyított , jó magaviselet" után megítélt korlátozott visszadások is különböző biztosítékok — többek közt anyagi érdekeltségek, gyámságok és váltók — fenntartása mellett történtek. A koronabirtokok jövedelmének növekedéséhez azonban nemcsak a korábbi yorkista birtokok elvétele és megtartása, illetve egyes birtokjogok átmeneti időre történő felfüggesztése járult hozzá, hanem azok hatékonyabb irányítása is.A birtokirányítás korszerűsítése során többnyire átvették a lancesteri és cornwalli királyi uradalmak IV Edward alatt már megreformált modelljét. Az újabb bérleti szerződéseknél egyre nagyobb hangsúly esett az állagmegóvásra. A bérleti szerződésekben majd mindenhol találkozunk a Tyberton birtok R. Kyng bérlőnek 1488. július 7-én kelt szerződésben olvasható feltételekhez hasonlóval, mely szerint: „Kötelezem R. Kyng bérlőt a szerződés ideje alatt minden épület fenntar-
