Századok – 1995
Közlemények - Kovács László: Újra a nagyharsányi kincsről és a Lancea Regis köriratú denárról V/1075
A NAGYIIAHSÁXYI KINCS ÉS SZENT ISTVÁN DENÁRA 1085 a H3 és H4 dénár jelenleg nem illeszkedik! Nyilvánvaló ugyanis, hogy a bosarvei típusú (H3) dénárnak a magyar pénzverés menetébe való iktatása történetileg s történeti-földrajzilag elsietett lépés volt.65 Az obulusrajzú, H4 típusú dénárnak a H2 és Hl érme közé illesztésére viszont már Gedai Istvánnál is csupán azért került sor, mert ragaszkodott ahhoz a régi felfogásához, hogy a Hl obulust a király nem uralkodása elején kezdette veretni.66 Gondolatmenetének három pillére volt: 12 magyar köznépi temető érmés sírjainak horizontálstratigráfiai elemzése, az I. (Szent) István érméit tartalmazó, Kárpát-medencén kívüli kincsleletek értékelése, végezetül Györffy György adótörténeti meggondolásaira épített következtetései.6 7 Úgy érzem, hogy könyvéről írott kritikámban mindhárom pillér szilárdságát meg tudtam rendíteni, ami természetesen az egész gondolatmenet megkérdőjelezésével járt.6 8 Kenneth Jonsson még nem ismerte munkámat, ezért nem is reagálhatott rá, Stanislaw Suchodolski pedig nem tért ki a lényeges megállapításainak bírálatára.69 Magyar részről Gedai István mindenben fenntartotta a véleményét,7 0 míg Gerics József és Ladányi Erzsébet e tekintetben az általam kifejtettekhez csatlakozott,7 1 egyébként felvetéseim egyelőre megítélés nélkül maradtak. Mégis az általam gyűjtött adatbázisra, valamint a korábban kifejtett — s részleteiben nem cáfolt — véleményemre támaszkodva, továbbra sem látom bizonyítottnak a Hl obulus késői, I. (Szent) István uralkodása második évtizede közepén-végén kezdődő verésének elméletét. Mivel a H2 dénár mindenképpen lényegesen szűkebb forgalmú volt, mint a Hl obulus, s a gazdaság pénzigényét nem elégíthette ki, ezért utóbbinak is minél korábbi veretését kell feltételeznünk. Az kétségtelen viszont, hogy e feltevés ellenőrzésére jelenleg nem ismerünk alkalmas módszert, hiszen kincsleletek egyáltalán nincsenek, a temetőkben pedig nem az érme verésének, hanem egy temetkezési szokás — a halotti obulusadás különféle formái — elterjedésének tempóját követhetjük nyomon. Visszatérve tehát a H2 dénár verése kezdetének meghatározására, az általam ismert véleményekből kitűnt, hogy elfogadottá vált e veretnek a királyi koronázás időpontjához való kötése,72 de nem az ünnepélyes aktushoz csatlakozó, egyszeri kibocsátású „emlékpénz" jellege. Érmeképeinek a koronázással kapcsolatos magyarázatához új fejlemény az első magyar királyok lándzsajelvényének eredetét elbeszélő forrás, Ademarus Cabannensis ( + 1035) krónikája C-változatában fennmaradt beszámoló hitelességének elismerése, a szövegrészt 12. századi interpolációnak tartó korábbi véleménnyel szemben.7 3 A dénár előlapjának érmeképe a körirattal egyezően a király lándzsájaként7 4 magyarázott, de a felségjelvényt tartó kézfejet inkább Isten, mintsem az uralkodó kezeként értelmezik.7 5 A hátlapot illetően e sorok írója visszalépett korábbi ötletétől, hogy az érmekép a király koronáját ábrázolja,7 6 viszont ez a vélekedés Gerics József és Ladányi Erzsébet tollából nyert új érveket. Eszerint nem szükséges az érmeképnek sem a corona latinával, sem a koronázási paláston kihímzett nyitott abroncskoronával egyeznie, hiszen az uralkodóknak általában több koronájuk volt. Véleményük szerint az ábrázolás és a bele írott felirat egymást erősíti: „korona a királynak" (REGI — dativus).77 A köriratban szereplő REGIA CIVITAS pedig nem Regensburgnak a Regen folyó melleti fekvésére utaló latin nevével (REGINA CIVITAS) hozható
