Századok – 1995

Közlemények - Kovács László: Újra a nagyharsányi kincsről és a Lancea Regis köriratú denárról V/1075

A NAGYIIAHSÁXYI KINCS ÉS SZENT ISTVÁN DENÁRA 1077 kitért arra is, hogy „ha érdekes, megemlíteném, hogy az elmondások alapján próbáltam felkutatni még hasonló származású darabokat, de ezek nem vezettek eredményre".1

4

A vásárlással Tóth Ferenc 4 db I. (Szent) István verette H2 típusú dénárnak és 1 db II. Henrik német király (1004-1012), regensburgi denára (Dbg. 1074) utánveretének birtokába került. Kövessük végig e pénzek további sorsát! A.2.1.1. Tóth Ferenc I. (Szent) István H2 denárai közül az elsőt, I. Ferenc József forintjának 3 példányáért (közöttük egy KB. 1868 jelzetűért), Bíró Kálmán pécsi érmegyűjtővel cserélte el. Emlékezete szerint a cserepartner gyűjteményében figyelt fel rá később Gedai István, s cserélte tovább egy I. Lipót-féle, K.B. jelzetű féltallérért. A lényeges részekre Bíró Kálmán egyezően emlékezett. Az érme a kincs 2. verőtövi példányai közé tartozik, á: 1,97 cm, s: 0,93 g, MNM E, lt. sz.: L. 6./1975.36.1

5 A.2.1.2. Az I. (Szent) István verette második H2 dénárt, Tóth Ferenc közvetlenül Gedai Istvánnal cserélte el, emlékezete szerint a múzeum részére, s e veretért cserébe, postán a munkahelyére küldött, Mária Terézia kibocsátotta „korona tallért" kapott. Az érme a kincs 1. verőtövi példányai közül való, á: 2,37 cm, s: 0,99 g, MNM É, lt. sz.: L. 6./1975.24. 16 A2.1.3. Az I. (Szent) István verette harmadik H2 dénárt Tóth Ferenc, Gedai István közvetítésével a Magyar Nemzeti Bank múzeumának adta el, miután az érmét — s vele együtt a Dbg. 1074 típusú utánveretet — 1974. június 13-án az Éremtárban bemutatta.1

7

A nevezett múzeum július 8-án vásárolta meg a dénárt, amely a kincs első verőtővel készült példányai közé tartozik, á: 2,3 cm, s: 0,9 g, lt. sz.: 4611.1

8 A.2.1.4. Az I. (Szent) István verette negyedik H2 dénárt Tóth Ferenc 1978-ban árverésre bocsátotta,1

9

de nem sikerült eladnia. Az aukció katalógusában figyelt fel az érmére Gedai István, s 1979. június 25-re, éremtári magángyűjteményi szemlére kérette be, majd szakvéleményében a védését javasolta. Egyben azt is hangsúlyozta, hogy bár ez a denártípus Magyarországon ugyan csak a nagyharsányi leletből ismeretes,2

0

mégis „konkrétan nem bizonyítható, hogy ez a példány is a leletből származik, logikailag azonban csak ebből eredhet".2

1

Az azonnal védetté nyilvánított érmét Tóth Ferenc 1981. december 3-án Hegedűs Béla budapesti gyűjtővel cserélte el, aliitői továbbcserélve 1992. március 17-én Bujdosó Dénes, nagykőrösi gyűjtőhöz került. Ez az érme talán a kincs legszebb darabja, az első verőtővel készült, á: 2,1 cm, súlya: 1,52 g, s jelenleg is a gyűjtő tulajdonában van.2

2 A.2.1.5. A Tóth Ferenc birtokában lévő Dbg. 1074. sz. denárutánveretet, 1974. június 13-i bemutatását követően Gedai István javaslatára a Kulturális Minisztérium védetté nyilvánította.2

3

1978-ban ez is árverésre került,2

4

de mivel úgyszintén nem kelt el, Tóth Ferenc maga őrizte tovább, s 1991. december 22-én Bujtár János pécsi gyűjtővel cserélte el, akinek e sorok írásakor is a tulajdonában volt.2

5 A.2.2. A nagyharsányi lelet publikussá válása táján, azaz a hetvenes évek elején, Szécsi Endre budapesti magángyűjtő egy további H2 dénárt mutatott be az MNM Éremtárában akként, hogy egy felvidéki ismerősétől kapta. E származtatáshoz olyan átlátszó módon ragaszkodott, hogy Gedai István biztosra vette az