Századok – 1995

Közlemények - Kovács László: Újra a nagyharsányi kincsről és a Lancea Regis köriratú denárról V/1075

Kovács László ÚJRA A NAGYHARSÁNYI KINCSRŐL ÉS A LANCEA REGIS KÖRIRATÚ DÉNÁRRÓL E tanulmányom két olyan korábbi munkám összehangolt újraközlése, amely a magyar pénzverés kezdetének máig leginkább vitatott kérdéskörével foglalkozott.1

Megtartván az eredeti szerkezetet, először a nagyharsányi kincs és I. (Szent) István király H2 (= Dbg. 1706a) típusú2

denárának kérdéskörét tekintettem át (A.), majd egy morvaországi kincs tárgyalásának ürügyén a H2a típusváltozattal kapcsolatos véleményemet ismertettem (B.). A. A nagyharsányi kincs és I. (Szent) István király H2 (= Dbg. 1706/a) denára A 2. Miközben, immáron évek óta, rendszeres anyaggyűjtést végeztem megírandó munkámhoz, a Kárpát-medence I. (Szent) István és II. Béla uralkodási ideje közötti időszakából származó sír-, kincs- és lelőhelyes szórványleleteinek értékeléséhez,3

át kellett néznem a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának (MNM E) ide vonatkozó anyagát is. E munka közben figyeltem fel egy eddig közöletlen lándzsás dénárra, azaz I. (Szent) István H2 (Dbg. 1706/a) típusú érméjére, s meglepetésem szolgált alapjául a további adatgyűjtéshez és az alábbiak felvázolásához. A.2. Utólagos megjegyzések a nagyharsányi kincshez: A nagyharsányi kincslelet előkerülésének és megszerzésének történetét az ismertté vált szűkszavú leíráson 4

kívül, további hiteles és lényeges adatokkal szükséges bővíteni: 1968. július 30-án Schmieder József bányavezető értesítette a pécsi Janus Pannonius Múzeumot, hogy gépi földmunka közben kincsleletre bukkantak. Az augusztus 1-én a helyszínre érkezett Kiss Attilának ifj. Hammer Mátyás és Szentkirályi János, helyi illetőségű dózeresek elmondták, hogy éjszakai műszakban, a kőbánya feletti hegyoldalban, azaz amint később megállapítást nyert, a Harsányhegy (Szársomlyó) Kopaszka nevű részén, a 276. sz. magassági ponttól mintegy 2 méterre keletre, meddőréteg eltávolításakor, 50 cm mélyen találták a minden bizonnyal cserépedényben lévő kincsleletet. Akkor figyeltek fel rá, „amikor az érmék megcsillantak a meddőhányó talaján". A találók keresgélték össze és adták le a bányavezetői irodába a lelet ismertté vált darabjait, s utóbb hiába vezették fel Kiss Attilát is a helyszínre, a feldúlt, frissen dózerolt talajon közös kutatásuk alkalmából már nem sikerült újabb darabokra bukkanniuk.5 Kiss Attila jelenté-