Századok – 1995

Tanulmányok - Mesterházy Károly: A magyar fejedelem és kísérete a 10. században V/1033

1050 MESTERIIÁZY KÁROLY 47

Steuer, H.: Sozialstrukturen 1982. 345. 125. jegyzet, ugyanott a Fürstengräber jelentésére és relativitására 50-51, 58, a princeps-Fürst jelentés mellett kíséret ura is lehetséges. A vezéri sírok különböző típusaival is megkísérelték a meghatározást: Fürstengräber von Lübsov Typ, Fürstengräber von Typ Waldalgesheim, stb. i. m. 30-31. 48 Ibn Ruszta: MEH 86, Maszudi: MEH 102-103. 49

László Gy.: Árpád népe... 67.; Dienes /.: Honfoglalás kori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről: a kíséret legrangosabb elemeihez kapcsolja a veretes fegyveröveket, másrészt a nemzetségi arisztokráciához. Hasonlóan ír máshol is: Dienes /.: A honfoglaló magyarok, Hereditas 58. 50

Mesterházy K.: Nemzetségi szervezet... 109-112. 51

Révész L.: Voltak-e nagycsaládi temetői... 621: kiemelten felhívja arra a figyelmet, hogy a veretes övek és a szablyák „kikerülik" egymást. Pedig a felövezés során felfegyverzik a harcost. De ez sem egyértelmű, legfeljebb Karoson van így. Tekintetbe veendő, hogy tarsolylemezes sírból is hiányozhat a veretes öv: Tiszanána, Eperjeske, Kenézlő II. 28. sír, a kiskunfélegyházai sír pedig egyebekben teljesen szegény. 62

László Gy.: Árpád népe... 68. 53 Steuer, H.: Sozialstrukturen 1982. 526, 485-86. 54

A tarsolylemezeket László Gy. rangjelzőnek tartotta, nemzetségfők és nagycsaládfők viselhették szerinte: László Gy.: Árpád népe... 74. Dienes szerint a nemzetségek felső rétegéhez tartozók viselték, s még az övnél is jobban jelezte a rangot, hasonlóképpen a díszes szablyához: Dienes I.: Honfoglaláskori tarsolyainkról. Fol. Arch. 16 (1964) 80-82.; Dienes /.: A honfoglaló magyarok. Hereditas. 24, 58. Szőke B. szerint a tarsolylemez nem rangjelző, mert túl kevés van belőle: Szőke B.: A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság 21. A rangjelzéshez csak annyit fűznénk hozzá, hogy a ma ismert 25 tarsolylemezből egy van a Dunántúlon, kettő a mai Dél-Szlovákiában, Erdélyben pedig egy sincs. Viszont 15 van a Felső-Tisza vidékén. Révész L.: Ilonfoglaláskori tarsolylemezek Karosról, térkép. 55

Révész L.: A karosi honfoglaláskori temetők. Régészeti adatok a Felső-Tisza vidék X. századi történetéhez. Kandidátusi ért. tézisei. (Miskolc 1993) 6.; Révész L.: Veretekkel díszített lószerszámok a hon foglaláskori női és férfi sírokból. Hennán O. Múz. Évk. 30-31: 2, 1993. 351-411, németül Acta Arch. Hung. 46 (1994) 307-361. 56 Kossack, G.: Prunkgräber. Bemerkungen zu Eigenschaften und Aussagewert, in: Studien zur vor- und frühgeschichtlichen Archäologie. (J. Werner Festschrift) I. (München 1974) 29. 57

Szőke B.: A honfoglaló- és kora Árpád-kori magyarság 21. 58Steuer, H.: Sozialstrukturen 1979. 629.; Steuer, II.: Interpretationsmöglichkeiten... 212-19. 59

Steuer, H.: Sozialstrukturen 1982. 372-99, 460.; Burzier A.: Adelsgräbert bei den Bajuwaren und Alamannen címmel tartott előadást az MTA Régészeti Intézetében (1994. nov. 22.). Keller, E.: Der frühmittelalterliche „Adelsfriedhof' mit Kirche von Herrsching a. Ammersee. Lkr. Starnberg. Bericht der bayerischen Bodendenkmalpflege 32/33, 1991/92 (1995) 26., Burzier A.: Bemerkungen zur vielteiligen Gürtelgarnitur aus Grab 9 von Herrsching a. Ammersee. u.o. 69-78. A templomba való temetést emelte ki fontos szempontként a nemesi sírok meghatározásához. E módszert a 10. századra nincs módunk alkalmazni, a 11. századra vonatkozóan is csak a nemzetségi monostorok, a visegrádi esperességi templom temetkezéseinél jöhet szóba. 60

Steuer, H.: Sozialstrukturen 1982. 86, 434, 485-86.-61 Kovács L.: Szablya-kard fegyverváltás. A kétélű kardos 10-11. századi magyar sírok keltezéséhez. Arch. Ért. 117 (1990). 43-44.; M. Schulze-Dörlamm: Untersuchungen zur Herkunft der Ungarn zum Beginn ihrer Landnahme im Karpatenbecken. Jahrbuch des Röm.-Germ. Zentralmus, Mainz 35 (1988) 434, 441.; Müller-Wille, M.: Offa 29 (1972) 94.; Wachowsky, K.: Ziemie polskie a Wielkie Morawy. Problemy kontaktow ideologicznych i politicznych w sw-etle archeologii. Przeglad Arch. 30. (1982) 170. 62

Bakay K.: Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéseihez. (Pécs 1965) 31-32. 63

Székesfehérvár fejlődése a 10. század közepén kezd felgyorsulni. Számos temető jelzi a népesség gyarapodását. A sok kis, apró településből alakult város korai történetére Kralovánszky A.: Székesfehérvár kialakulása a régészeti adatok alapján. Székesfehérvár évszázadai I. szerk. Kralovánszky A. (Székesfehérvár 1967) 7-16. Elképzelését több ponton helyesbíti Bakay K.: Vitahozzászólás Székesfehérvár kialakulásának kérdéséhez. Tört. Szle. 1969. 121. Szabolcs megye E-i része a kétélű kardok egyik fő lelőhelye. A kíséret elemek az őr-telepekkel kiegészítve jelzik a terület hadászati jelentőségét (Orpátroha, Lövő, Váraslövő, Csobodlövő, Őr, Őrmező, stb.): Mező A. - Németh P.: Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára. (Nyíregyháza 1972) 11.;