Századok – 1995
Tanulmányok - Mesterházy Károly: A magyar fejedelem és kísérete a 10. században V/1033
A MAGYAR FEJEDELEM ÉS KÍSÉRETE A 10. SZÁZADBAN 1039 Ennek ellenére az derült ki, hogy az egykori nemzetségi és igazgatási központokban gyakran találtunk gazdag női sírokat. (A lelőhelyek egy része nemzetségi birtokról származik (Nagyvázsony, Dorozsma, Pálmonostora, Csorna), esetenként közvetlen közelükből (Bordány, Szeged-Bojárhalom). Ugyanilyen sírokat találtak későbbi megye székhelyeken (Heves), vagy azok szomszédságában (Koroncó Győr mellett, Szakony Locsmánd mellett), korai egyházi birtokon (Artánd), erdőispánság központjában (Sárospatak).3 4 Az induktív kísérlet azonban nem terjedt ki a gazdag férfi sírok hasonló térképezésére. Ennek több oka is volt. Egyrészt, mert a hiteles, jól értékelhető feltárások anyaga a mai napig is közöletlen, másrészt a gazdag férfi sírok száma nem éri el a nőkét. Ez olyan esetekben volt feltűnő, amikor egy faluban már két vagy több gazdag női sír is előkerült, mégsem találtunk rangban hozzájuk megfelelő férfi temetkezést (Artánd, Koroncó, Hencida, Algyő). Már ekkor felmerült az ötlet, hogy a férfi sírok alapján nem ismerhetjük meg a társadalom valódi szerkezetét.3 5 A harmadik modellben a Felső-Tisza vidéke a fejedelmi kíséret szállásterületének minősült, etnikumát pedig kabarnak tartottam, miközben mások az etnikai meghatározást vitatták (Fodor I.), ismét mások korábbi elgondolásuktól elálltak (Dienes I.), vagy a kabar hegemonizmust kárhoztatták (Szabó J. Gy), nem is indokolatlanul.3 6 Az elmúlt másfél évtizedben sok minden történt, ami az értékelések újrafogalmazását szükségessé teszi. A kutatás magyarországi vonulata új feltárásokkal figyelemre méltó új adatok sorát hozta felszínre. Ezek közül kiemelkedik két új karosi temető (Karos II. és Karos III.) ásatása és a róluk szóló beszámolók. A két új, és a közelükben levő, részlegesen feltárt harmadik (tulajdonképpen első) karosi temetőben olyan nagy számú, gazdagon eltemetett fegyveres és lovas népesség temetkezett, hogy ásatójuk, Révész L. azt is megkockáztatta: a korai fejedelmi központot valahova Dél-Zemplénbe lokalizálja.37 A kutatás másik vonulata a római császárkor és a Meroving-kor germán népeinek katonai kíséretével foglalkozott — elméleti alapon. Főleg H. Steuer, de mások munkásságában is hangsúlyosan szerepel a kiemelkedően gazdag sírok értékelése, a kíséret régészeti kimutathatóságának kérdése, a nemesi temetkezések meghatározhatósága, a „vezéri" sírok interpretálása. Kutatásaikat sokkal gazdagabb régészeti anyagra és összehasonlíthatatlanul bővebb írott forrásadatokra alapozva végezhették. Eredményeik ezért legalábbis megszívlelendőek. A korszak kutatói abban a kérdésben egyetértenek, hogy a Felső-Tisza vidékének temetői jelentős részben a fejedelmi kíséret tagjait és családjaikat rejtik. Az azonban nincs bebizonyítva, hogy a terület valamennyi korai lelőhelye a kísérethez kapcsolandó. Ez csupán a két generációs temetőkről hihető (Karos, Kenézlő, Eperjeske, stb.). Ezekben feltűnően nagy a fegyveresek, László Gy. szerint a hivatásos harcosok száma,3 0 hiszen ezért kapják meg sírmellékletül is felszerelésüket, fegyvereiket. A kísérethez való kapcsolásuknak tehát a síijaikban levő fegyver a legfontosabb bizonyítéka.3 9 Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nem lehet minden fegyveres sírt, még ezen a tágabb vidéken sem, a fejedelmi kísérethez kapcsolni. A fejedelmi kíséret régészeti kimutatására nincs is más lehetőségünk. A kíséret ugyanis nem „temetkezési egység". Nincsenek katonai temetők e korban. A kíséret, és most mindegy, hogy milyen rangú vezére van, a bajtársi közös-
