Századok – 1995
Közlemények - László Gyula: Egy elfelejtett magyar (?) monda nyomában I/101
102 LÁSZLÓ GYULA vadász hajfonata egyszerű szalagmotívum. Valamivel közelebb jár a lényeghez B. A. Rybakov, aki a hajfonatot úgy ítéli meg, hogy a vadász kislány lenne.4 Úgy látszik, egyiküknek sem jutott eszébe, hogy például a honfoglalók borotválták fejüket és fonatba fűzött varkocsokat viseltek. Ezt az egyoldalú, csak a stílusjegyekre figyelő régész-szemléletet törtem meg ,A honfoglaló magyar nép élete" című könyvben. íme néhány idézet5 : ^jobboldali vadász haja vastag kettősfonatban csüng le halántékán, feje azonban nincsen borotválva. A baloldali vadász hosszú, nyakigérő, fésült hajat visel, tegeze nincsen, íját jobbkezében tartja s az egyik (kilőtt) nyílvessző ahelyett, hogy az állatok felé repülne, vissza, a vadász felé tart, egy másik keresztbefekszik, a harmadik pedig (a levegőben) kettétörött... aligha hisszük, hogy a szörnyetegek elleni vadászat egy mindennapos vadászat egyszerű ábrázolása lenne. A magyar csodaszarvast sem fogja a nyíl... A csernigovi vadászjelenet gyökerei a szkítákig nyúlnak. A két kor közti hatalmas időben másutt is megtaláljuk a jelenet változatait... az űzött vadak csernigovi rémalakjai szinte kínálják a keresztény értelmezés számára az erény és bűn harcát. Hogy mi lehetett a jelenet eredeti tartalma, csak sejthetjük... Az ivókürt fejedelmi személy számára készült... Bizonyára a Hunor és Magyar monda eredetileg nemcsak a ránk maradt jelenetet tartalmazta, hanem a kalandok sorát. Ezek valamelyikét ábrázolja a mágikus vadászat." Megtörtént tehát a szakítás a tisztán stílusjegyek alapján történt régészeti osztályozás és a jelenet egykori tartalmának kiderítésére való törekvés közt. Ezeket a fejtegetéseket Fettich Nándornak is jól kellett ismernie, hiszen ő írt kimerítő bírálatot a könyvről. Mégis, a zempléni sírról írt könyvében6 egy szóval sem tesz említést róla, és semmivel sem indokolható jelentést tulajdonít a csernigovi jelenetnek. Megfogalmaz valamiféle „mély értelmet", ami bámulatra indítja az olvasót. 0 a jelenet lényegét az összakapcsolt, nagyméretű, szárnyas griffekben látja. Megállapítása, hevenyészett magyar fordításban: ,A csernigovi ivókürtön kereszteződnek a griffek szárnyai, az egyik részen meanderszerűen, a másik részen ez a jelenség hiányzik, itt a két szárny spirálisan egyesül. Az ősrégi spirális-meander a földistennő jelképének változata, míg a spirális — köztudottan — a napisten jelképe." Sapienti sat! Ezek az eltérő vélemények szükségessé teszik a nagyobbik ivókürt vadászjelenetének újbóli bemutatását. Az eddigi képeken a két vadász a képszalag jobb szélére szorult, s így a befont hajúnak nincsen mire lőnie, előtte nem gomolyognak állatok. Ez képtelenség. A magam részéről azzal szeretnék az ivókürt vadászatának megfejtéséhez hozzájárulni, hogy megkísérlem „leolvasni" a jelenetet. Számomra világos, hogy a jelenet középpontjában a két, egymásnak háttal álló vadász állott. A körszalag ellenkező oldalának közepén pedig a farkukkal egymásba kapaszkodott két csodalény állt. Kettévágtam tehát az eddig közölt fényképet és ennek a felismerésnek jegyében ragasztottam össze (1. kép). Ennek megfelelően vegyük előbb szemügyre a két vadászt (2. kép). A két vadász két néphez (törthöz, nemzetséghez) tartozott. Erről tanúskodik például hajviseletük. A baloldali haja rövidre vágott, fésült haj; a másik dús hajából pedig kettős fonat csüng alá Viseletük is különbözik, a baloldali combjai kilátszanak ruhájából, a jobboldalinál takartak a combok. A jobboldalinál nomád tegez van, a baloldalinak nincsen tegeze. A baloldali megriadtan, elfutóban van,
