Századok – 1995
Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967
DECEBÁL KINCSEI 1021 56 Anthologia Palatina lib. VI, 332, 1-8. A magyar fordítás részben az erre az adatra is felfigyelő Szalay Béla mindeddig közöletlen tanulmányának korrektúra-levonatából való: Az őstulok (Bos primigenius Boj) magyarországi története. Nagyszeben, 1917. A levonat xerox-másolatát Vörös István barátomnak köszönöm. Említi az előző jegyzetben hivatkozott munkájában, 3. és 88. jegyzet. Az epigramma dedikációs részének latin változata: Iovi hoc Aeneades Casio Traianus simulacrum. Princeps mortalium, principi inmortalium! 67 História Augusta, Hadrianus, XIV. 58 Téglás Gábor 1896-1898, p. 10, illetve Források, Miles 1670. 59 Az Anthologia Palatina VI, 332,3. kifejezése egyértelműen őstulokra, azaz Bos primigenius-ra utal: LSJ 1968/1994, p. 1274,s.v. 60 Gramatopol 1982a, pp. 94 és 119., Pl. 26a,b és 50,c., további irodalommal. - Egy másik munkájában a temesvári múzeumban lévő Severeanu-gyűjtemény darabjai között azért nem sorolja fel ezt az ivókürtöt, mert az a bukaresti Történeti Múzeumban van: 1982b, pp. 251-271. 61 Király 1893, p. 199., 1. jegyzet. 62 Suetonius: Domitianus, 4. 63 Panegyricus Plinii Secundi Traiano Augusto 44,45. 64 Cassius Dio LXVIII,15. 65 Longden 1936/1975, p. 216. 66 R. Syme szerint nem biztos, hogy ez egy alkalommal, vagy háromszor történt, és az sem biztos, hogy 106-ban: 1930, pp. 58-59. 67 Longden 1936/1975, pp. 212-214. 68 Carcopino 1924, pp. 28-31. 69 Gellius: Nodes Atticae, XIII, XXV, 1, 25, 28. 70 A. Gellius: Attikai éjszakák, ford. Barcza József és Soós József. Budapest, 1905, II., pp. 120. és 125. 71 A kérdés érdemi eldöntéséhez tehát ismerni kellene eredeti Kriton-kéziratot is. 72 Livius XLII, 52. A magyar fordítás: A római nép története a város alapításától. 7, Budapest, 1976, p. 106., Muraközy Gyula. 73 Syme 1930, pp. 55-70, p. 56. Carcopino 1924-es cikkének az 1934-es újrakiadásában röviden kommentálta Syme véleményét: p. 86, 1. jegyzet. V.ö. még J. Carcopino: L'or des daces. In Les étapes de l'impérialisme romáin. Paris, 1961, 127, 1. jegyzet: „le papyrus de Bade ... confirme mon explication". 74 Syme 1930, p. 70. 76 Heichelheim 1932, p. 124. - Guey 1966, pp. 446-447. 76 Heichelheim 1932, p. 129. A 2. jegyzetben még megjegyzi, hogy „Pap. Bad. 37 stützt neu Carcopinos These, daß Trajan von ca. 106 n. Chr. über große Geldmittel verfügte, und entkräftet die Einwände Symes beträchtlich". 77 Ibid. p. 131. 78 Guey 1966, p. 475. 79 P. Popescu-Gogan: Jérome Carcopino et la Roumanie. Hommage ä la mémoire de Jéröme Carcopino. Paris, 1977, p. 238. 80 A moesiai hadjáraton, vagy akár egy adamclissi csatában persze részt vehettek a dákok oldalán szövetséges germán csapatok is, mint R. Vulpe írja: Les bures alliés de Décébale dans la premiere guerre dacique de Trajan. StCl 5, 1963, pp. 223-247. Uő. 1964, pp. 205-232: 81 1936/1975, pp. 215-216. 82 Res gestae divi Augusti, 15-17. 83 Az ezüst dák bányászatához és felhalmozásához csak annyi kiegészítés szükséges, hogy a Burebista és Decebál közötti időből 112 olyan kincsleletet ismerünk, amelyek kizárólag ezüstből vannak. Valószínű, hogy nemcsak az arany volt királyi monopólium a dákoknál, hanem az ezüst is, amelyet Sarmizegetusában tároltak. V.ö. Moscalu 1989, p. 214, 34-35. j. Sőt már Schmidt 1860, p. 175. - A dák ezüstedények eredetére lásd Glodariu 1976, pp. 35-37. 84 Popescu 1956, p. 197. - Daicouiciu 1972, p. 181. - Moscalu 1989, p. 212. - M. Rusu: Zur Goldmetallurgie Siebenbürgens in der Bronze D- und Hallstatt A-Zeit. ActaMN 9, 1972, p. 31. (Megjegyezzük, hogy a Rusu 4. jegyzetében felsorolt adatok kivétel nélkül rosszak, az általa hivatkozott Herodotos IV,49 és 109 pedig egy szót sem ejt dák arany- és ezüstbőségről.) - Gramatopol 1982a, p. 119. - Vulpe 1988, pp. 222-223. Nem tudjuk, mi köze lehetne a Senatus Romanos által
