Századok – 1995

Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967

1012 MAKKAY JÁNOS Simigianus, Ambrosius, nótárius comitatis Szolnok Interior [1564-1637]: História Rervm Ungaricarvm et Transsilvanicarvm ab anno M.CCCC.XC. vsque M.DC. VI. Adcuravit Iosephus Carolus Eder. Cibinii, 1800. Cap. XX., p. 268: „Eam multarum rerum abundantem Maros amnis Carpathicis montibus effusus interfluit, praecipitique demum cursu in Tibiscum evoluitor. Hunc plerique Sargetiam antiquis vocatum asseverant, in cuius adversi et mox reducti íluminis vado Decebalum Daciae regem, vrgente victricibus armis Traiano Caesare thesauros condidisse ferunt, quum barbarus ... necavisset." Szamosközi István (Stephanus Zamosius, 15657-1612): Analecta lapidum vetustorum et nonnullarum in Dacia antiquitatum. Editio prima: Patavii, 1593 = RMK 835. Ad Generosum et illustrem Dominum VolíTgangum Kovachocium, Regni Transylvaniae Cancell. etc. — Editio secunda: in W. Lazius: Reipublicae Romanae i exteris provinciis, ... Francofurti, 1598, Appendix, = RMK III, 917. Legújabban Szeged, 1992, in Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 33. Editio facsimile, pp. 37-187. Különös, hogy a Lazius 1598 függelékében is megjelent munka, bár beszámol a Decebal kincs elrejtéséről és kiásásáról 106-ban (cap. III, 19r-20v), nem beszél az 1542-es felfedezésről. Szeghalmy Gyula: Erdélyi vármegyék. Budapest, 1942, 120: „Eremleletek ... tömegével kerülnek elő Erdélyben. 1807-ben Petrozsénynél, a Vulkán-hágó közelében 330 thasosi tetradrachmát, 1545-ben, Izabella királyné idejében a Sztrigy vize partján, egy kidőlt fa gyökerei alatt 10.000 darab Lysimachos aranyat leltek. A lelt aranyakat Martinuzzi a kincstár részére lefoglalta. Később abból 2000 darabot I. Ferdinándnak ajándékozott, körülbelül 2-3 ezer darab elkallódott s mikor Martinuzzi 1551-ben meghalt, kincstárában még mindig 4000 darabot találtak. Ez volt Erdély legnagyobb éremlelete." Taurinus (Stieröchsel), Stephanus Olomucensls (1519): Stauromachia, id est cruciatorum servile bellum és Index Abcdarius. Alba Iuliae pridie Nonarum Mártii, [scripta] anno gratiae M.D.XIX Viermae. Az alább idézett rész ed. 1944 [1945] Ladislai Juhász, liber IV, 86-97, p. 31: Sed quid ego vobis exempla extraria narro. Num quartum Belam trux Tartarus Ungaro ab orbe Ejecit, pepulit Dacos e sedibus altis, Quas secat aurifluis Marisus fecundus harenis. Denique thesauros vada sub Sargetia quondam Decebalo obstrusos, qui Nervae deditus armis In sua desaevit stricto praecordia ferro, Decebalas turres, Trajani clara triumphi Signa, Zalatnam, Albam, Zarmiz aut Abrugibaynam, Pontem quadrato caelatum marmore, pilis Vicenis rapidas claudentem Danubii undas Pulvere vLx tectae poterunt monstrare ruinae. pp. 64-65: Index Abcdarius, de litera S.: Sargetia îl u viu s Daciae ad regiam Decebali quondam Dacorum regis íluens, modo Hunyadinum Arcem aetheream alluit. Haec invictissimum quondam Matthiam Corvinum Ungariae regem edidit in lucem