Századok – 1995
Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967
992 M Ali KAY JÁNOS nagy számban veretett nemesfém érmeknek is, amelyeknek volt garantált értékük azt követően is, hogy elmúlt hivatalos használatuk ideje, mint például a Brit Szigeteken a guinea esetében.184 Ilyen kincsképző szerepe volt a Sarmizegetusa-i dák királyi központban hosszú időn át, alighanem évszázadokig gyűjtött aranynak és ezüstnek, akár érmek, akár edények, akár nyers lemezek vagy tömbök formájában. Bizonyára folyt a várban az arany olvasztása is, amiről többek között egy régi tudósítás is szól. Eszerint az 1804-ben Sarmizegetusahan folytatott állami ásatás során találtatott „egy nagy olvaszto kementze, és a' mint hallottam néhány Má'sányi igen gazdag arany értz".18 5 A Traianus-oszlop ábrázolásán a három ló hátán átalvetőben lévő zsákmányolt edények jól mutatják, hogy a felhalmozás arany és ezüst edények formáját is öltötte (3. ábra 2-3, és 4. ábra 1-2). E. Moscalu legutóbb megkísérelte, hogy az előtérben látható ló hátán lévő edények közül a legfelül lévő négynek a formáját meghatározza.186 Két talpas kehelyről, egy kratérról és egy kantharosról van szó, amelyek Kr. e.520-490 és 450-425, illetve 330-305 és 375-310 közötti ismert athéni formák (3. ábra l,l-4).187 Moscalu szerint tehát ezek az arany vagy ezüst edények Athénban készültek 520 és 310 között, és azt bizonyítják, hogy Decebál kincse nem néhány évtized, hanem hat évszázad alatt halmozódott fel. Ez a felhalmozás tehát mintegy 150 évvel hamarabb kezdődött el, mint amilyen időpontot a híres fejedelmi leletek, Agighiol, Peretu, Craiova, Poroina, Cucuteni-Baiceni és mások mutatnak (Kr. e. 383-340 között), amelyek alighanem II. Fülöp és Nagy Sándor szkíta hadjáratainak idején kerültek a főidbe, bár részben elég messze esnek a harcok helyeitől. Tudjuk, hogy a trák ezüstök között is akadnak Athénban készült edények, így a Kr. e. 5. századi Duvanli sírokból előkerült phialé és kantharos is.188 Az athéni súlyrendszer alkalmazása azonban csak ritkán található meg a trák ezüstedények között, a zöm az achaimenida perzsa vagy trákmakedón súlyegységek alapján készült.18 9 Moscalu szerint a dákoknál kincseket (edényeket, fegyvereket, sisakokat, lábvérteket, lószerszámokat, ékszereket) részben törzsi vezetők halmoztak fel, akikkel eltemették azokat.19 0 Meglepő, hogy Erdély aranygazdagsága ellenére ezekben a törzsi vezetőkhöz tartozó kincsekben ritka az arany (épp ezért nevezik ezeket trák vagy dák ezüstkincseknek). Mintha az arany kizárólagos királyi jövedék lett volna. Voltak viszont közösségi kincstárak, és volt egy királyi kincstár is. Ezek értékei nem kerültek sírokba, hanem nemzedékről-nemzedékre, királyról-királyra továbbadták és őrizték őket. így maradhattak fenn és juthattak Kr. e. 6-5. századi athéni fémedények Decebál kincstárába. A colonna Ti-aiana reliefjén látható zsákmányolt dák edények egyike (4. ábra 1, balra fent, és 3. ábra 4,a legfelül heverő edény egy füllel) például meglepően jó párhuzama a Duvanli vagy a Panagjuristei amphoráknak.19 1 A mértéktelen nemesfém-felhalmozásnak jó példáját említi Xenophon (de Vectigalibus, 4.7.): soha senki nem jutott még annyi nemesfémhez, hogy ne kívánt volna még többet belőle; ha pedig valakinak nagyon sok van belőle, akkor felhalmozza, és nem kisebb örömmel teszi ezt, mintha felhasználná. Moscalu véleménye szermt Darcios szkíták elleni dobrudzsai hadjárata (Kr.e. 514-512) volt éppen az az esemény, amely kiváltotta egy politikailag és gazdaságilag erős és önálló hatalom létrejöttét Moldva, Olténia, a Bánát és Erdély között (Canlia kultúra). Ennek arisztokráciájához tartoztak az említett trák-dák kincsek, míg maga a kulturális háttér Kr. e. 250-150 között átalakult azzá a géta-dák körré (Sarmizegetusa-kultúra), amely egészen Dácia Kr. u. 106-ban történt
