Századok – 1995
Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967
DECEBÁL KINCSEI 973 tévedésben látja. A császárkorban még az ezresek jelölésére szolgáló M betűjel a bizánciaknál már tízezret jelentett, és itt lenne az oka a Kriton eredeti szövegét (M = ezer) ebből a szempontból már nem értő, tehát félreolvasó Lydos tévedésének (M = tízezer).7 1 Tízzel kell tehát a Decebál-kincs és a dák foglyok adatait osztani, és 165 tonna arany, 330 tonna ezüst, valamint 50 ezer hadifogoly már jobban megfelel a valószínűségnek, továbbá az 1913-1923 közötti évek termelésének, valamint az elképzelhető ókori aranyhozamoknak is. így Kriton adatainak redukált súlyai körülbelül a dák aranybányák harminc évi termelését jelenthetik, a [nemes]fémek ilyen felhalmozására pedig van antik példa is: Makedonia utolsó királya, Perseus (Kr. e. 179-168) a római támadás előestéjén azzal biztatta a makedonokat az ellenállásra, hogy „nem is számítva az ércbányák jövedelmét — tíz évre elegendő pénzt és élelmet gyűjtöttek össze,...", se pecuniam et fnimentum praeter reditus metallorum in decern annos seposuisse,72 Carcopino érvelését minden józan logikája ellenére tehát annak a tudatában kell vennünk, hogy praeter reditus metallorum: a tartalékokban nincs benne az ércbányák — ismeretlen —jövedelme. Arra, hogy mennyi lehetett az erdélyi arany négyszög, továbbá a más erdélyi aranytermő-helyek (Nagybánya környékén és Hunyadban) és az aranymosás ókori jövedelme, egykorú írásos források hiányában a választ csakis a kincsleletek adhatják meg. Ronald Syme 1930-ban jórészt egyetértett azzal, hogy Carcopino valószínűbbnek tartható értékekre szállította le Kriton-Lydos mennyiségeit, de egy megjegyzéssel: „Carcopino may well be right, but that is not enough."73 Syme szerint még ha játszott is szerepet a dáciai arany, akkor is bizonyítani kell, hogy valóban voltak pénzügyi nehézségek Traianus uralkodásának elején, és ha voltak, akkor azokat ilyen módon sikerült megoldani. Kimutatja, hogy az állítólag a dáciai zsákmányból pénzelt nagy építkezések jelentős részét 106 előtt, sőt jóval korábban kezdték el, és akkor már a befejezés előtt állottak. Plinius éppen azt emeli ki, hogy Traianus visszafogottan építkezett. Az új légiók felállítására pedig a dák háborúk előtt és alatt került sor. „így alig nyom a latban valamit is, hogy elfogadjuk-e vagy sem Carcopino meggyőzőnek látszó érvelését: a dák arany nem játszik szerepet a kérdésben."7 4 1932-ben azonban megjelent F. Heichelheim cikke, amely egy új elemmel bővítette a kérdést, amikor utalt a Bade 37. papiruszra. Eszerint Seruius Sulpicius Similis, aki Egyiptom prefektusa volt 107. augusztusától 112. márciusáig, nyilvánvalóan nagy mennyiségű aranynak a beáramlása miatt joghatósági területén hivatalosan megváltoztatta az aranynak az ezüsthöz mért értékét, az ezüst javára. Emiatt az arany értéke 15 ezüst drakhmáról 11 drakhmára esett,75 illetve az aureus értéke 107-112 között 25 dénárról 23,8/23,4 dénárra ment le. Heichelheim szavaival das beweist „ein neues Sinken des Wertes des Aureus resp. Steigen des Wertes des Reichsdenars unter Trajan. Da es sich, wie wir schon gesehen haben, hier um ein Sinken des Feingoldpreises und nicht um Münzverschlechterung handeln muß, so müssen wir, wenigstens hypothetisch, hierfür eine Ursache suchen. M.E. hängt die nachgewiesene Senkung des Goldpreises unter Trajan mit seinen Feldzügen in Dakien und im Orient zusammen. Daß Trajan dem Goldbergbau gerade in Dakien besondere Förderung angedeihen ließ und dort gewaltige Goldmengen erbeutete, können wir aus unserem Quellenmaterial noch nachweisen."76 „Die Daten ... geben uns hier für die Zeit Trajans die Erklärung für eme wichtige Umwandlung der Reichs Währung,
