Századok – 1995
Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967
968 M Ali KAY JÁNOS merteti a Decebal kincs elrejtését és felfedezését 106-ban, terjedelmes könyvében fogalma sincs az 1543-as felfedezésről.1 4 V. Párvan is csak a 106-ban talált kincsről tud 1924. június 27-ére elkészült művében, jóllehet idéz Téglás-cikkeket.1 5 Természetes, hogy a román kutatás érdemben csak Trianon után mutatott érdeklődést Hunyad megye régiségei iránt, de az is logikus, hogy komoly szintézisre legelőször magyar kutató, Ferenczi Sándor vállalkozott. Kellett azonban valami komoly okának lennie, hogy a mártírhalált halt Ferenczi 1921-ben már készen álló, tehát még magyar állampolgárként írott nagy tanulmányában,1 6 bár a felhasznált művek alapján tudnia kellett a 16. századi nagy éremleletről, Jakóhoz hasonlóan egyetlen szót sem ejt róla Hatalmas irodalmat és levéltári anyagot feldolgozó munkája nem ment vissza a legrégibb forrásokig, hiszen főként az 1803-1804-ben talált érmekkel foglalkozik. Ez az ok alighanem az volt, hogy az 1543-as lelet nagysága miatt egyikük, sőt senki sem hitt benne igazán, és ezért sem magyar, sem román kutató soha nem kísérelte meg a rávonatkozó ősforrások felkutatását. Erre vállakoztam ebben a munkában. Furcsa módon elég későn került sor a 106-ban kiásott Decebal kincsre vonatkozó antik források kritikus elemzésére is (ha eltekintünk a téma fontosságához mérve olyan csacskaságoktól, mint amilyen például Hampel kritikája Téglás cikkéről1 7 ). Az igazi ok alighanem itt is a kincs hihetetlen mérete volt. Nos, akkor kezdtem összegyűjteni a forrásokat, amikor kiderült, hogy éppen a kincsek méretei miatt a kutatók szándékosan vagy véletlenül, elnézésből vagy tudományos indokkal mindkettőt tízzel kisebbnek tartják.1 8 Ez a felfogás más vonatkozásban is előfordul. Akad, aki a Suetonius által említett, az állam fenntartásához szükséges pénzmennyiséget négy milliárd sestertiusnak véli,19 és van, aki negyven milliárdnak (ami több, mint tíz millió libra arany lenne).20 Maga Carcopino, párhuzamot vonva a 106-os Decebál-kincs, valamint a Q. Servilius Caepio által Kr. e. 104-ben a Volcae Tectosages szentélyeiből zsákmányolt rengeteg arany, az aurum Tolosanum között, megállapítja, hogy ha tízzel osztjuk az aurum Tolosanum súlyát, akkor az azonos a tízzel osztott Decebál-kincs súlyával, tehát mindkettő csak quinquies centum milia, ötszázezer arany: Fuere autem argentipondo centum decern mil[l]ia, auripondo quinquies[decies] centum milia.21 „Le trésor tectosage et le trésor dace, si l'on aclmet ma lecture du texte de Justin, d'oü decies disparaít, auraient renfermé des quantités d'or identiques. La coincidence mérite d'etre retenue."22 Ezek a mennyiségek akkor nyernének értelmet, ha módunk lenne a római kori és a dák aranytermelés mennyiségeit akár hozzávetőlegesen is megállapítani. A múlt századi becslések szerint a római korban Erdély aranytermelése hetenként elérte a 208 fontot, tehát a 116 kg-ot2 3 ami egész évi folyamatos termelés esetén évi 5800 kg. Hogy ennek a római kori mennyiségnek a valószerűségét érzékelhessük, készítettünk egy kimutatást az erdélyi termőhelyek, illetve a Magyar Királyság teljes területének évi arany- és ezüsthozamáról (kurziv-val az egész országé): Év Arany/kgs Ezüst/kgs Kr. e. 80 körül 920?2 4 római kor 5,800? ? 1300 körül 500 10,0002 5 1250-1350 1,000 10.0002 6 1326-1350 1,500 1426-1450 4,000
