Századok – 1994
Közlemények - Heckenast Gusztáv: Magyarország nem magyar iparos népessége a 18. században I/91
98 HECKENAST GUSZTÁV tudásukat, s olyan légkört teremtettek, hogy Proffin és emberei hamarosan nem mertek már többet és jobban dolgozni náluk.26 A 18. századi magyarországi nem magyar iparosok kérdésének vizsgálatát egy történeti statisztikainak látszó forráscsoport, a különböző nyelvű céhprivilégiumok elemzésével kezdtem. Befejezni egy másik, ugyancsak történeti statisztikainak látszó forráscsoport, a manufaktúra tabellák vizsgálatával kívánom. A magyar királyi helytartótanács az 1770-es évek végétől kezdve szinte évenként jelentést kért minden törvényhatóságtól a területén lévő manufaktúrákról.2 7 Az üzemenként táblázatos formában elkészített jelentésnek többek között felelnie kellett arra a kérdésre is, hogy az üzem hány belföldi és hány külföldi eredetű munkást foglalkoztat. A tabellák2 8 persze nagyon sok kívánni valót hagynak maguk után. Nem beszélve a válaszok pontatlanságáról, a helyenként nyilvánvaló önellentmondásokról, legfőbb fogyatékosságuk az, hogy egyszerűen nem tudjuk, hány manufaktúráról nem készült jelentés. A összesítő adatok tehát mindenképpen töredékesek, s csak abban bízhatunk, hogy forráskritikai érzékünk megóv az elhamarkodott következtetésektől. Az 1786. évi manufaktúra tabellák adatai szerint az ott nyilvántartott 1511 munkás közül 211 lett volna külföldi (nem egészen 14 %).2 9 Minthogy a tabellák közel egyharmada csak a munkások számát adja meg, származásukra nem tér ki, bizonyosra vehetjük, hogy a magyarországi manufaktúrákban ennél több, valószínűleg lényegesen több külföldi dolgozott. A „külföldi" kategória bizonytalanságára utal, hogy nem tudjuk, meddig tekintettek valakit külföldinek, s elgondolkodhatunk a diósgyőri koronauradalom üveghutájának munkásairól szóló megjegyzésen: „belföldiek, akiknek az elei Morva- és Csehországból jöttek és itt megtelepedtek".30 A rendelkezésünkre álló adatokból mindenesetre úgy látszik, hogy az üveghutákban különös előszeretettel foglalkoztattak külföldieket. Festetics Lajos Somogy megyei hárságyi fabrica vífrariűjában 1781 és 1787 között kizárólag ex Bohemia jött munkások dolgoztak, számuk az évek során hét és tizenhat között ingadozott, csak egyszer bukkan fel közöttük egy stájerországi31 A pécsi püspök hosszúhetényi üveghutájában négy cseh és négy morva segéd, valamint két cseh inas dolgozott, csak a kisegítő napszámosok voltak belföldiek.3 2 Melczer Ignác bakócai üvegcsúrjében osztrák segéd irányította a belföldi inas és a napszámosok munkáját.3 3 A bakonyi Lókúton tíz cseh, Csehbányán tíz külföldi (nyilván ugyancsak cseh) munkásból állt az üveghuta személyzete,3 4 míg a veszprémi püspök városlődi hutájában a hat, gróf Zichy Károly úrkúti hutájában az öt külföldi segéd mellett két-két belföldit is találunk.3 5 A besztercebányai püspök Bars megyei németi üveghutájában három segéd és két inas dolgozott, valamennyien külföldiek, az esztergomi káptalan ugyancsak Bars megyei ebedeci hutájában 1781-ben három külföldi segéd mellett két belföldi segédet és két belföldi inast mondanak,36 öt évvel később már mind a nyolc segéd belföldi.3 7 A nagyváradi püspök Bihar megyei béli hutájában a tíz segédből nyolc külföldi,3 8 gróf Károlyi Antal Szatmár megyei hutai fabrica)ában tíz segédből hét,39 herceg Esterházy Miklós Zólyom megyei miklósfalvai üvegcsúrjében pedig hét segédből hat.4 0 Négy cseh segéd volt a hasznosi közbirtokosság üveghutájában,4 1 s a belföldiek mellett két-két külföldi segéd a négy Abaúj megyei hutában: Hollóházán, Újhután, Füzéren és Nagyszaláncon.42 Hasonló volt a helyzet Horvátországban is: a Kőrös megyei Leszkovecen a segédek (8) és az inasok (15) mind külföldiek, a verőcei
