Századok – 1994
Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831
866 EGYED ÁKOS pénzt s 24 ágyút kért, valamint a Magyarországon levő székely alakulatok hazaküldését is.127 Ha a következő napok eseményeit a valóságnak megfelelő módon akarjuk értékelni, nagyon oda kell figyelnünk Berzenczey levelére. Eszerint a székely tábornak tíz százaléka volt képzett katona, a többit a népfelkelő alakulatok tették ki. A tábornak pénze nem volt, a főparancsnokot alkalmatlannak látta. Mivel ezek a panaszok mind valóságos voltak, s mivel a székely tábor széthullását főként ezek a tényezők okozták, bizonyosnak látszik, hogy Berzenczey korántsem volt olyan naiv és „hóbortos", mint ellenségei állították. Berzenczey következő fennmaradt jelentésében, október 25-én megismételte korábbi kéréseit és újakat is megfogalmazott. A jelentést futár vitte Kossuthhoz, aki azonban akkor a hadseregnél tartózkodott. Emiatt a futár a Honvédelmi Bizottmánytól vihetett választ Marosvásárhelyre. Ebben arról értesíti Berzenczeyt, hogy a kért pénzt már elküldték Vay kormánybiztoshoz, útnak indult a 12 ágyú is, de fegyvert nem küldhetnek, mert nincs honnan. A választ Kossuth szokásos szavaival zárta a fogalmazványt író (bizonyosan Pálffy János): „Ön hazfiságától és erélyességétől megvárja az Országos Honvédelmi Bizottmány, hogy valamint eddig, úgy ezután is elkövetend mindent, hogy a lázadók megfékezésével Erdélyben a nyugalmat és törvényes rendet helyreállítsa."12 8 Kossuth a táborból való visszaérkezése után Berzenczey beszámolóiból tájékozódott a székelyföldi helyzetről (akkor még nem tudhatta, hogy már kedvezőtlen fordulat következett be). Ismeretes, hogy Puchner október 18-án Erdélyben ostromállapotot rendelt el, s kiadta a magyarok lefegyverzéséről szóló parancsát. Vay kormánybiztos viszont, hirdetményt tett közzé, amelyben törvényellenesnek nyilvánította Puchner intézkedéseit és tudtára adta a lakosságnak, hogy az agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlés békés megoldásra szólító üzenete érvényben tartása mellett elrendeli az általános népfelkelést.129 A székely katonaság október 24-én indult ki Agyagfalvárói,13 0 hogy megelőzze a Székelyföld bekerítését és összeköttetést létesítsen a Mezőségen, Aranyosszéken és Tordán szervezkedő magyar népfelkeléssel. Október 28-án az OHB is a támadás mellett döntött: „A hadjárás, kivált a székelyek részéről azonnal megindítassék."131 Az első ütközetre október 29-én került sor Vajdaszentiván mellett, majd győztes csata után a székelyek visszafoglalták Szászrégent. Itt Dorschner ezredes néhány órás szabadrablást engedélyezett, amely végzetesnek bizonyult: a rend és fegyelem megbomlott, ezzel megkeződött a székely haderő szétesése. Ezután a jól begyakorolt s felszerelt, ágyúkkal rendelkező reguláris alakulatok vereséget mértek Marosvásárhelynél a székely haderőre. A vereség megpecsételte a székely haderő sorsát: a felbomlás elkerülhetetlen volt. Az ellenség elfoglalta Marosvásárhelyet, Maros- és Udvarhelyszéket, Csíkot Dorschner ezredes „pacifikálta". Egyedül Háromszéknek sikerült megvédeni területét, amihez a háromszékiek mellett hozzájárultak az agyagfalvi tábor felbomlása után ide húzódott fegyveres alakulatok, köztük a Kossuth-huszárok is. Csak itt jött létre az önszerveződésből és a székely tehetségből az erő és lendület, amelyre Kossuthék már 1848 márciusában számítottak.132
