Századok – 1994
Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831
854 EGYED ÁKOS tásba helyezte, hogy amennyiben ez 3000 főre szaporítható, a költséget akkor is fedezni tudja a pénzügyminisztérium. Ehhez még hozzáadandó egy 1200 fős gyalog zászlóalj is. Ami a felszerelést illeti 500 kard és ugyanannyi pár pisztoly már útban van, s a továbbiakról is gondoskodik: átirat megy Puchnerhez, hogy „lovasaink számára mind azon fegyvereket és felszerelési kellékeket, mellyek az ottani fegyvertárakban találhatók, Önnek vagy Vay Miklós úrnak azonnal adja ki". Küldi Berzenczeynek a hadügyminiszter által kiállított kinevezést. Egyetért Berzenczey javaslatával, hogy a Kolozsvárt és Közép-Erdélyben gróf Mikes Kelemen és Bethlen Gergely által alakított önkéntes lovas századot a székely lovas csapathoz csatolják. Kossuth bizalma s optimizmusa e néhány sorban is kifejeződött: „Ezekkel, azt hiszem, csaknem minden kívánságát teljesítettem, ha még valami hátra van, meg lesz — haladék nélkül —, pénzben sem lesz felakadás, csak ültesse Ön mihamarabb lóra derék székelyeket."84 Kossuth mindenképpen erősíteni szándékozott Berzenczey pozícióját, de bizonyos akadályokkal éppúgy nem számolt, mint maga Berzenczey: Puchner ellenállásával s azzal a hatalmi féltékenységgel, amelyet a székelyföldi kormánybiztosi szerepkör növelése kiválthat Vay Miklósban, valamint az ugyancsak rátarti Mikes Kelemenben, a Guberniumban s nem utolsósorban Marosszék konzervatív vezetőségében. Élvezve Kossuth teljes bizalmát s a hadügyminiszteri felhatalmazással a zsebében, Berzenczey székelyföldi toborzó körútra indult, amely sikeresnek mondható: sokan jelentkeztek a székely könnyű lovas seregbe katonának. Berzenczey buzgóságára jellemző, hogy Kossuth-huszárságnak nevezte a szervezés alatt levő alakulatot.85 Nagy gondot okozott azonban a fegyverek beszerzése, általában a felszerelés. Berzenczey szeptember elsején újra pénzt s fegyvereket kért Kossuthtól; annál inkább szüksége volt a kért pénzre, mert 4 osztály (8 század) huszárság alakítása annyira előrehaladt, hogy a toborzást már be lehetett szüntetni. De a szervezőmunkát hirtelen megakasztotta a „szeptemberi fordulat", amely nem csak az anyaországban, hanem Erdélyben is kedvezőtlen változásokat hozott az osztrák hatalommal fennálló viszonyokban. Csak utalunk a közismert tényekre: a két román határőrezred parancsnoksága felmondta az engedelmességet a magyar kormánynak (amely egyébként eddig is csak formális volt), Urban alezredes pedig már meg is kezdte a falvak feleskedtetését a bécsi kormányra s a magyar nemzetőrségek lefegyverzése is napirendre került. A szeptember 15-én kezdődött harmadik balázsfalvi román nagygyűlés 195 000 népfelkelő felfegyverzését határozta el.86 Erdély a polgárháború közvetlen küszöbén állt s magyarsága a székelyektől várt segítséget. Csakhogy a Székelyföldön is megtorpanás következett be a haderő szervezésében. Berzenczey szeptember közepén kétségbeesve kérdezi a másodszor is miniszterelnökké kinevezett Batthyánytól: „Én főként ezen lovas csapat alakításában kérek parancsot, ha már folytathatom-e vagy sem."87 Lássuk, mi történt, mi váltotta ki a belső válságot. A megtorpanás okai és következményei A székely haderő szervezését több körülmény akadályozta. Elsőként kell megemlítenünk a helyi ellentétek kiéleződését. Szembetűnő jele volt ennek a Berzenczey
