Századok – 1994
Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831
KOSSUTH ÉS A SZÉKELYEK 1848-BAN 839 A háromszéki közgyűlés határozata fogalmazta ezt meg a legpontosabban és a legkorszerűbben a székely társadalom kérdéseit s azok megoldási módját.21 A megoldást mindenki az erdélyi országgyűlés határozataitól remélte, de annak összehívását Bécs halogatta, s Erdélyben emiatt a bizonytalanság légköre teijedt. A Székelyföldről érkező nyugtalanító hírek és a pontosabb helyzetismeret igénye sugallta a magyar kormánynak, hogy küldöttséget menesszen a Székelyföldre. Ennek a küldöttségnek volt egy más, konkrét feladata is, nevezetesen az, hogy mozgósítsa a székelységet Magyarország védelmére a megindult külső támadások ellen. Ezt az akciót azonban nem készítették elő; sem a Gubernium, sem az erdélyi vezető politikusok nem tudtak róla, ezért nem érhette el mindenben a célját. A magyar kormány küldöttsége a Székelyföldön. A székely határőrség segítségül hívása Mi volt a nyugtalanító hír? 1848. április 25-én a háromszéki Uzonban a második székely határőrezred négy százada megtagadta az engedelmességet a General Commandónak s nem volt hajlandó elhagyni a szék területét. A katonák visszatértek otthonukba, az 1500 darab fegyvert pedig, amelyet a Főparancsnokság ki akart vinni a Székelyföld területéről, Gál Dániel radikális nézetű ügyvéd felszólítására a nép lefoglalta.2 2 Az uzoni eseménynek nagy visszhangja támadt Erdély magyar politikusai között, s természetesen tudomást szerzett róla a magyar kormány is. A magyar politikai közvélemény aggasztónak ítélte meg a Székelyföld helyzetét, s kiemelkedő személyiségek egymás után fordultak felhívásaikkal a székelységhez, arra kérve a katonákat, hogy maradjanak fegyverben s ha szükség lesz rá, siessenek az erdélyi magyarság védelmére.23 Az a fonák helyzet állt elő, hogy a felhívások általában kérték a székely határőröket: a General Commandónak engedelmeskedjenek, amennyiben Erdélybe kell kivonulniuk. Wesselényi Miklós pedig intette a határőröket, hogy Erdély területét hívásra se hagyják el. Ez ellentétben állt a magyar kormány szándékával. A kutatás mostani állapotában nem tudjuk, hogy ki volt a székelyek segítségül hívását kezdeményező magyar politikus. Tény viszont, hogy Batthyány miniszterelnök a május 19-i minisztertanácsban jelentette be a székelyföldi küldöttség tervét, amely megkapta a szükséges jóváhagyást. Hogy Kossuth mennyiben segítette elő, esetleg javasolta e tervet — nem tisztázott kérdés. Azt viszont tudjuk, hogy ó már korábban is ajánlotta a miniszterelnöknek, hogy vegyen igénybe néhány ezer székely határőrt a magyar honvédség szervezésénél.2 4 Tehát minden valószínűség szerint Kossuthtól nem volt idegen a küldöttség elindítása. Bözödi György a forrás megjelölése nélkül egyenesen Kossuth küldöttségének tartotta az Erdélybe érkezett három megbízottat.2 5 A küldöttséget két katonatiszt: Klapka György és Gál Sándor és egy minisztériumi tisztségviselő: Hajnik Károly alkotta. Ók május közepétől június közepéig tartózkodtak Erdélyben. A küldetés eredményéről Klapka György június 16-án, Gál Sándor június 25-én írásban számolt be Batthyány miniszterelnöknek. Nem vitás, hogy arról a miniszterek, elsősorban a székely kérdés iránt a legtöbbet érdeklődő
