Századok – 1994

Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831

KOSSUTH ÉS A SZÉKELYEK 1848-BAN 835 kérdés ismét napirendre került, de a konzervatív többség és Bécs szövetsége ekkor is mindenben győzedelmeskedett a liberális nemesi reformkísérletek felett. Ennek ellenére a Wesselényi Miklós-vezette reformmozgalom eszméit számos székely politikus támogatta. Ilyen volt az udvarhelyszéki primőr Pálffy János, a nagybirtokos ifj. gróf Bethlen János, a marosszéki köznemes Berzenczey László, a csíkszéki primőr Mikó Mihály, a háromszéki határőr családból származó Berde Mózes ügyvéd és sokan mások. A reformmozgalom társadalmi támaszra lelt az ifjúság körében, s híveinek száma a határőrség magyar tisztjei közt is szaporodott. Növekedett a népszerűsége a széki s városi közgyűléseket sűrűn látogató ún. vándorpatriotáknak: Wesselényi Miklós, Kemény Dénes, id. Bethlen János és társaiknak, akik az unió, Erdély és Magyarország egyesülésének lehetőségeit és előnyeit fejtegették, erősen hangsúlyozva, hogy az erdélyi társadalom kérdései, a reformok bevezetése csak az unió által oldhatók meg.6 Ehhez az eszmekörhöz kapcsolódva s Wesselényi közvetítésével kezdett ismerkedni Erdéllyel s benne valamelyest a székelységgel Kossuth is. Ennek során jutott arra a következtetésre, hogy a fennálló különbségek ellenére Erdély s Magyarország közjogi helyzete összeegyeztethető, s az unió által Erdély reformprogramja is megvalósítható lesz. Az Erdélyi Híradóban 1842-ben közölt cikkében a szász és székely önigazgatási jogokra is kitérve írta: ezek a jogok a magyar alkotmányban „sértetlenül megférhetnek".7 És ez nem volt valamiféle taktikai fogás, hiszen a helyi, municipalitási önkormányzatot ő a polgári átrendeződések után is megtartandónak gondolta. Az azonban homályban maradt, hogy mi lesz a székely úrbériséggel, hogyan egyeztethető össze a régi nemesi jogok követelése a célul kitűzött polgári rendszerrel, valamint az is, hogy a székely katonaság ügyét miként lehet megoldani a birodalmi katonapolitika beleegyezése nélkül. Ennek ellenére Kossuth népszerűsége a Székelyföldön egyre nőtt. Ehhez hozzájárult agilis híveinek propagandája, valamint az is, hogy a székelység különösen szerette a szép szónoklatokat, márpedig ebben Kossuthot egyetlen kortársa sem érte utói. De népszerűségének mélyebb oka mégis másban keresendő, nevezetesen abban, hogy Kossuth politikájában a székelység saját szabadságvágyait ismerhette fel. Erre Pálffy János, Udvarhelyszék liberális követe, kezdetben Kossuth híve s hónapokon át közvetlen munkatársa, majd egyik jelentős ellenfele mutatott rá a szabadságharc leverése után. Ő arra a kérdésre kereste a választ, hogy egy szegény köznemes „ily aristocratico-monarchikus nemzetben, minő a magyar", hogyan tudott „oly nagyszerű s valóban nemzeti forradalmat egymaga felkölteni". Pálffy forradalom alatt a szabadságharcot értette, ezt tulajdonította Kossuth művének. Amit fejtegetésében a magyarság szabadságvágyáról mondott, azt a székelységre még érvényesebbnek tartjuk, mivel Pálffy megvallottan székely volt s e néprész életérzéseit ismerte igazán jól. Mivel Kossuth hatásának okát érhetjük tetten, érdemesnek tartjuk Pálffyt idézni. ,A magyar nemzet — írta Pálffy — három század alatt sem felejtette, s nem is fogja soha felejteni azelőtti függetlenségét, önálló hatalmát és nagyságát; szóval históriai múltját, mely után epedve, mindig fiatal vággyal, fájdalom és bosszúval telve tekint azon időbe, melyben e drága kincse elraboltatott, s mert rabló az osztrák, gyűlöli uralmát, hagyván azt örökségül nemzedékről nemzedékre, valamint a kötelességet is, mint jogos cselekedetet az erőszak ellen, lerázni az idegen igát bármikor nyíljék alkalom reá, nem keresvén újabb okot, állván