Századok – 1994

Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831

832 EGYED ÁKOS 1848-ban őt is elsősorban az a kérdés foglalkoztatta, hogy a székelység katonai ereje szükség esetén a magyar forradalom és függetlenség szolgálatába legyen állítható. Kossuthnak ez a politikája semmiképpen sem vall valamiféle szűklátókörűségre: Magyarország akkori helyzetéből következett, amikor mindenekelőtt az önvédelemről kellett gondoskodni. Elöljáróban még annyit, hogy az erdélyi s benne a székely kérdést Kossuth már a reformkorban az unió által vélte megoldhatónak. Annál inkább 1848-ban. Ezért a két kérdés az ő gondolkodásában mindig együtt jelentkezett. A forradalom történetírása nem ismerte fel a székely kérdés igazi jelentőségét, emiatt csak érintőleg foglalkozott a magyar forradalom vezetőinek székely politikájával.1

Az viszont több mint meglepő, hogy az egyébként alapos Asztalos Miklós Kossuth Lajos kora és az erdélyi kérdés című munkájában is hiába keressük a székely kérdés kifejtését. A fentiekben, úgy véljük, eléggé megindokoltuk e tanulmány tárgyválasztását, amely Kossuth és a székelyek kapcsolataival, Kossuth székely politikájával foglalkozik 1848-ban. A reformkori előzményekre csak röviden tér ki, az 1849-es évre pedig csak éppen utalás történik. A reformkorban Kossuth hírlapíróként Erdély kapcsán néhányszor szólt a székelyekről. 1849-ben pedig nagyrészt Bemre és Csányra bízta a székelységet; ennek feltárására hosszabb idő szükséges. Kérdésünk tehát nem tekinthető lezártnak a fenti megjegyzés mellett azért sem, mert az emigráció időszaka is kutatójára vár még. E tanulmányt tehát egy nagyobb egész részeként fogjuk fel annak hangsúlyozásával mégis, hogy Kossuth és a székelység kapcsolatában az 1848-as év volt messzemenően a legfontosabb időszak. A forradalom idejének székely kérdései természetesei nem ekkor, hanem jóval korábban, még a 18. században keletkeztek, s tovább élesedtek a reformkorban, akadályaivá válva a Székelyföld és társadalma polgári átalakításának. Lássuk röviden ezeket a kérdéseket. A székely társadalom megoldásra váró kérdései 1848-ban A kutatott korszakban a székely társadalom szerkezete majdnem áttekinthetetlenül bonyolult és sajátos volt. Benne a régi rendek mellett a feudalizmus társadalmi képződményei is kialakultak, s mindegyiknek sajátos közjogi vagy szokásjogi helyzete volt. A fejedelemség korából öröklött társadalmi struktúrát főként a 18. századi változások alakították át, amikor a császári hatalom jogi úton s ha kellett, erőszakkal avatkozott be a társadalom rendjébe, hogy létrejöhessen egy saját érdekeinek megfelelő társadalom. A 18. század folyamán az említett hatalmi politika nyomán a régi székely vezető réteg, a primorok mellett már megtaláljuk a grófi és bárói címet kapott arisztokráciát is, amely az erdélyi főhivatalokban is szerephez jutott. Mindkét említett nemesi kategória jobbágytartó volt, de a primori réteg általában elszegényedett családokból állt, s hogy további lecsúszását a társadalmi ranglétrán elkerülhesse, rendkívüli módon ragaszkodott nemesi privilégiumaihoz, általában a székely hagyományokhoz. A székely arisztokrata családok többsége viszont a birodalmi politika kiszolgálója s császárhű volt. Mivel mindkét rend képviselői helyet kaptak az erdélyi országgyűlésen, a jogalkotást nem kis mértékben tudták befolyásolni. Az átalakulás még a