Századok – 1994

Tanulmányok - Veliky János: Az ipartámogató Kossuth V/818

Veliky János: AZ IPARTÁMOGATÓ KOSSUTH Az ipar „korunkban mondhatatlan fontossággal bír" Az átalakuló hazai társadalom anyagi életének legfőbb három kategóriája, egyszersmind polgári fejlettségének fokmérője is a „földművelés, a „műipar" és a kereskedés". Ezen belül az iparnak fontos szerepe van, hiszen az általa megalapozott haladás olyan természetes „felsőbb foka a társas élet kifejlésének", melyre „körülmény szerint nem törekedni annyit tenne, mint a műveltség- s jólétbeni haladást kizárni" - írta Kossuth az 1840-es évek elején a Pesti Hú 'арЪ&п. A társadalom szerveződésének minőségét befolyásolja a gazdasági viszonyok jellege, ilyen értelemben hangsúlyozta, a közvélemény támogassa a korszerű ipar meggyökeresedését, ugyanis „törpelelkű öngyilkolás volna a műiparos állás felsőbb fokára nem iparkodni, mert csak ez képes a nyers termékek értékét potencírozni, a különben heverő kezek munkáját értékké változtatni, s nélküle a másoktóli függés kikerülése lehetetlen."1 Védegyleti beszédében 1846-ban fontosnak tartotta újra a közvélemény figyelmébe ajánlani „az európai civilizáció egyik főbb tényezőjét, a műipar teremtő szorgalmát". Ugyanakkor az is kiderül, hogy kedvező helyzetet csak a polgárosodás minden tényezőjének együttes hatásától remélt: ,A tág értelemben vett ipar kérdése, mellyel a kereskedés, s vele a vámkérdés oldhatatlan kapcsolatban áll, korunkban mondhatatlan fontossággal bír. E kérdés emel, s dönt kormányokat, e kérdés határoz világ béke, világ harc felett... De míg másutt az ipar- s vám kérdés jobb, vagy rosszabb létnek kérdése csak; minálunk élet, és halál kérdés, olly kérdés, melly nem csak jobb létünk felett, hanem nemzeti országos önállásunk felett is határozand, s vagy erőre emel, mellynek baráti jobbja a szomszédnak is becses leend, vagy pedig elmállaszt gyalázatosan."2 A világot szerves rendszerként elképzelő gondolkodóként a polgári szabadság fogalmát a gazdaságon keresztül a közjog területére is kiterjesztette, ahogyan az 1885-ben készült visszaemlékezésből is kitűnik: „Akartam, hogy az ember is szabad legyen a hazában, de maga a haza is szabad legyen... Én azokhoz tartoztam, akik nem hanyagolva el semmit, a mit az anyagi téren a haza javára az adott viszonyok közt is tenni lehetett, s a felébredt nemzet tevékenységét a közjogi reformokra s a nemzet törvényes önállásának intézvényes biztosítására is irányozták..., mivel akként