Századok – 1994

Tanulmányok - Pajkossy Gábor: Kossuth és a kormányzati „terrorismus” politikája 1835–1839 V/809

812 PAJKOSSY GÁBOR lözhetetlenek voltak a formálódó liberális ellenzék részére, hiszen nyilvánosságot biztosítottak társadalomátalakító programjuknak, és a kormányzat bírálatának is. Kossuth kezdettől fogva tudósított a szólásszabadsági sérelem országgyűlési tárgyalásáról, sőt 1835 nyarán külön tudósításban számolt be arról a barsi gyűlésről, amely megerősítette tisztségében a megye hűtlenségi perbe fogott követét, Balogh Jánost.9 A Törvényhatósági Tudósítások eredeti célja az volt, hogy a társadalmi reformprogramot népszerűsítse, és előkészítse a következő országggyűlést. Kossuthnak ehelyett már az első számtól kezdve olyan megyegyűlési vitákról kellett tudósítania, amelyek Lovassyék elfogatása, majd pere, illetve saját lapjának betiltása miatt voltak hangosak. A szerkesztő persze joggal védekezhetett azzal, hogy nem a Tudósítások, hanem a kormányzat törvénytelen lépései által „ingerlettek fel a megyék", Kossuth és lapja mégis jelentős szerepet játszott az ellenállás kibontakozásában. A Törvényhatósági Tudósítások működtetése ráadásul kiterjedt kapcsolathálózat kiépítését és fenntartását igényelte. Kossuth súlya azonban nemcsak azért nőtt meg az ellenzék körében. Az országgyűlésen, különösen az első időkben — mint maga mondta — inkább tanult, mint tanított. Bár a részleteket illetően további kutatások szükségesek, annyi bizonyos, hogy legkésőbb 1834-re, 1835-re bizalmas, részben politikai, részben baráti kapcsolatba került Wesselényivel, Deákkal és Kölcseyvel, tehát éppen az ellenzék legtekintélyesebb vezetőivel. Különösen a Wesselényivel való kapcsolat segítette abban, hogy az ellenzéken belüli pozíciója megváltozott. A báró, naplója tanúsága szerint, igen nagyra becsülte, sőt szerette Kossuthot. 1836 tavaszán először őt akarta magával vinni észak-itáliai útjára, egyebek között azért, hogy a szerkesztő „hasznos munkái" után kipihenhesse magát,1

0

tőle telhetően védte az 1836 őszén, majd a fogság alatt fel-feltörő „ocsmány" és képtelen rágalmakkal szemben,1

1

általában igyekezett pályáját egyengetni: így igyekezett bejuttatni a pesti kaszinóba, majd a Tudós Társaságba is.1

2

Kapcsolatuk 1836-1837-ben egészen szorossá vált, Wesselényi, amikor Pesten tartózkodott, naplójából kitűnően hetente többször is felkereste Kossuthot, annak elfogatását megelőző mindkét napon kikocsizott hozzá a Zugligetbe. Valószínűleg ő ismertette össze 1836 májusában Vörösmartyval és körével,1

3

és ami még fontosabb, a pesti ellenzék vezető személyiségeivel. Kossuth pesti szállása az ellenzék egyik állandó találkozóhelyévé vált. „Nála az ember többnyire jó emberekkel találkozik, s mindég pontos újságokat olvashat számos levelezőjétől" - jegyezte fel a Pestre érkező Lónyay Gábor.14

Hamarosan szinte szokássá vált, az óvatosabb ellenzékiek nemtetszésére,1

5

hogy az ellenzék Kossuthnál vitassa meg az aktuális politikai teendőket. Az itt és más ellenzékiek lakásán tartott találkozókon alakították ki a nyilvánosság előtt követendő taktikát. így 1836 október elején megvitatták Kossuthnak a Tudósítások második eltiltása ellen benyújtandó tiltakozását,1

6

1837 februárjában pedig azt, hogy vállalja-e Wesselényi Udvarhelyszék követségét a nagyszebeni országgyűlésen.1

7

A Tudósítások szerkesztése mellett Kossuth, ügyvédként, oroszlánrészt vállalt Lovassy László védelmében, és Wesselényi megbízásából 1836 kora őszén hosszabb — eddig ismeretlen — cikket is írt a Lovassy-ügy állásáról, vélhetően a külföld tájékoztatására.1

8

Fontos, hogy 1836 őszén Kossuth azon megye liberális ellenzékének lett minden jel szerint megbecsült és egyenrangúnak tekintett tagja, amely éppen ekkoriban vált végleg vezérmegyévé. A politizáló közvéleményt elsősorban foglalkoztató kérdés, az országgyűlési ifjak pere