Századok – 1994

Krónika - „Történészt sirat az ország” (Kanyar József) III–IV/804

KRÓNIKA 807 soraiban. A rendkívül művelt történész-riporter hazánk valamennyi levéltárát bemutatta — Emlékezzünk régiekről — sorozatában, majd igen sok könyvtárat és múzeumot, köztük a somogyi levéltárat is. Jeles kutatókat, figyelemreméltó kutatási eredményeiket is bemutatta az ország népének. A történész szenvedélye közérthető, világos gondolatmenettel társult benne, ezért váltak oly emlékezetessé rádió-műsorai. Ebbeli tevékenységét — aligha tudom megkerülni, hogy a történelem-hirdető Benda Kálmán és az igehirdető-szónok Ravasz László tevékenysége között párhuzamot ne vonjak. Mindketten nagyon sokszor szerepeltek a rádió hullámhosszain, tanítva az ország népét tudományos közéletünk egyszemélyes nemzetnevelő és oktató „intézményeiként", a hazai történelem szép magyar beszédű és igazmondó tanáraiként. Amikor a kiváló püspök és országos rangú szónok Emlékezéseim című jelentős életrajzi kötetét megírta a „gyermekei és unokái számára" akkor a kötet szerkesztője azt is rögzítette előszavában, hogy „a szerkesztésben elsőrendűen Benda Kálmán tanácsait vettem figyelembe". Az intézményvezető Sokszor láttam intézményvezetőként a Ráday-gyűjteményben, poros munkaköpenyében — raktárkezelői munkát végezve. Nagy gondot fordított a könyvtár elkallódott köteteinek visszaszerzésére. Itt működtette (Pcter Katalin történész-elnökkel és Nagy Edit egyházkerületi levéltárossal közösen) Egyháztörténeti Munkaközösségét is, melynek emlékezetes szerdai összejövetelein jeles művelődéstörténészek és néprajzosok tartottak előadásokat kutatásaik alapján. A Károli Gáspár Református Egyelem alapító rektoraként három fakultás: 1.) a református teológiai akadémia, 2.) a nagykőrösi református tanítóképző, valamint 3.) a középiskolai tanárképző bölcsészettudományi kara megszervezésén fáradozott. A tervben negyedikként — jogtudományi karként — a volt kecskeméti jogtudományi akadémiát vették számításba. Az egyetem nevéről az alábbiakat nyilatkozta a Magyar Nemzetben: „A Károli-biblia műveltségben, nyelvben összefogta — és bizonyos mértékben ma is összetartja — a széttört magyarságot a szomszédainkban és az emigrációban élőket is. Károli Gáspár bibliafordítása a magyarság összefogásának jelképe." A Károli-egyetem és erdélyi kutatásai kapcsán szeretném említeni azt az utolsó interjút is, amelyet a Nagyváradi Napló március 23-i száma készített vele. „Kettős elkötelezettségű" történésznek mondotta a riport, akit a nemzet jelenére és múltjára egyidejűleg irányuló figyelem és felelősségtudat kísért végig az életén. A nemzetben gondolkodó történész-rektor annak a reményének adott kifejezést, hogy az egyetem pótolni kívánja az elmúlt nemzedékek életéből kimaradt vallásos szellemiséget, valamint azt a törekvést, hogy „tanárokat képezzen a1

magyar református iskolák számára idehaza és a Kárpát-medence szomszédos országaiban." Csupán arra kell vigyáznia — mondotta —, hogy az egyetem a református-magyar világnézet toleráns képviselője és intézménye legyen. Ám arról is beszélt, hogy az egyetem újabb két tanszékének megnyitásával egyfelől a reformáció koráig visszanyúló holland-magyar egyházi kapcsolatokat kívánják ápolni, a japán tanszékkel pedig a magyarság törökös hatásokat mutató műveltségének az elmélyítését kívánják szolgálni a történelemtanárok képzésében.