Századok – 1994
Történeti irodalom - Európa története (Ism.: Radó Bálint) III–IV/795
799 TÖRTÉNETI IRODALOM tugál mozgalmakon, eljutva egészen a Szent Szövetséget ideológiai dilemma elé állító görög szabadságharc elemzéséig. Az 1830-as júliusi forradalom Franciaországban és a Szent Szövetség rendszere című fejezet a Bourbon-restauráció két királyát, az engedékenyebb XVIII. Lajost és a nagy szigorral fellépő X. Károlyt követő Lajos Fülöp-féle „polgárkirályság" korát, fő személyiségeit, illetve velük párhuzamba állítva az angol „kompromisszumos modellt", a választójog fokozatos kiterjesztésének kezdő lépéseit, a tory-whig pártharcokat állítja elénk. Európa tavasza. Az 1848/49-es forradalmak előtörténete címmel a múlt század politikai gondolkodásának fő vonalait ismerhetjük meg: a pozitivizmust, a liberalizmust, a konzervativizmust, az utilitarizmust és a szocializmust. Érdekes a katolikus és protestáns konzervativizmus összehasonlítása Franciaország és Anglia, illetve Bajorország és Poroszország példáján. Az 1848/49-es forradalmak fő kérdései címet viselő fejezet nagyon jól láttatja a kis fáziseltolódással, de gyakorlatilag egy időben kirobbanó forradalmak sajátosságait és különbözőségeit. Részletesen elemzi a mozgásteret, London érdekeltségét a status quo fennmaradásában, az orosz állásfoglalást. Gunst Péter A gazdaság és a társadalom átalakulása című fejezettel már a 19. század második felének történetét vezeti be. Megvizsgálja az ipari forradalom összetevőit és fokozatos terjedését Anglián — és a kivételesen korán bekapcsolódó Svájcon — kezdve Kelet felé. Eközben kiemeli az állami beavatkozás egyre növekvő szükségességét Kelet felé haladva. Nagyító alá veszi az egyes régiók fejlődési ütemét, az ún. húzóágazatok egymásutániságát, а generációs iparágakat: kohászatot, bányászatot, textilipart, elektromosipart, vegyipart, alumíniumgyártást, olajbányászatot, autógyártást, végül pedig szól az ipari forradalom előidézte demográfiai-társadalmi változásokról. A nemzetközi erőviszonyok 1849 után. A krími háború (1853-56) cím alatt Tokody Gyula a III. Napoleon államcsínye utáni Franciaországgal, a viktoriánus Angliával, a porosz politikával és a „keleti kérdés" kiéleződésével foglalkozik. Ugyanő írta a következő két fejezetet is. A nemzelállamiság győzelme: Olaszország, Ausztria-Magyarország és a Német Birodalom (1859-1870/71) címmel előbb az olasz egység megteremtésének nagy harcosait, Mazzinit, Garibaldit, Cavourt eleveníti meg, majd Bismarck zseniális politikáját, a porosz-dán és porosz-osztrák összecsapást, az osztrák-magyar kiegyezést, a német egyesítést, Franciaország mélypontját, illetve az I. Vatikáni Zsinatot elemzi. A szerző egy nagy ívű fejezetben, mely az Európa a 19. század utolsó évtizedeiben. A fél évszázados béke első szakasza (1871-től a századfordulóig) címet kapta, ír mindarról, ami ekkor sajátosságai közé tartozott: az 1873-as első modern nemzetközi gazdasági válságról, mely már túltermelési válság volt, Anglia fokozatos térvesztéséről az USA-val szemben, urbanizációról, а munkásmozgalom sokféleségéről, országonkénti változatairól, a „vaskancellár" politikájáról és Viktória „pax Britannica"-járói. Ismerteti а Franciaország feletti győzelmet kivívó Bismarck igyekezetét a legyőzött diplomáciai elszigetelésére, lehetetlenné tételére, akár az egész korszakon végigvonuló kettős kihívás-válasz reakciót, mely a két szövetségi rendszer többlépcsős kialakításában öltött testet. Természetesen kitér az 1875 nyarán Hercegovinában kitört törökellenes felkelés következményeire, San Stefanora, Berlinre, a bolgár kérdésre csakúgy, mint a kor gyarmati törekvéseire. Zárásul a művelődéstörténet összefoglalását adja az írástudók számának alakulásától Wagnerig, az impresszionistákig vagy éppen Tolsztojig. Az azóta elhunyt Menyhárt Lajos írta a következő hat fejezetet. Európa a századfordulón (1890-1914) címmel előbb a tőkés világgazdaság, а második ipari forradalom, a centrum-periféria problematikáját tárgyalja. Ezt követően az egyes európai országok belső életét veszi szemügyre. Németország megválik egyesítőjétől, a kontinensre figyelő Bismarcktól, II. Vilmos világpolitikai aspirációkkal áll,elő. Tirpitz semmibe veszi a „kéthatalmi standard"-et, amellett többek között megépítik a bagdadi vasútat. Németország rohamos fejlődése kihívja Angliát, ahol a fő kérdés a társadalom széles rétegeinek integrálása a polgári rendszerbe, illetve az ír probléma megoldása. A franciákat, az oroszokat és a Monarchiát foglalkoztató kérdések elemzése után ismerteti а keresztényszocializmusnak teret engedő XIII. Leó pápa jelentőségét, a polgári nemzetiéválás előrehaladását és а kultúra útkereséseit. Az első világháború és következményei című fejezetben visszatekint a világégést megelőző évtized kpnfliktusaira, így többek között Marokkóra, a Távol-Keletre, а Balkán-háborúkra. A háborút kitörésétől а hadviselő felek hadicéljainak értelmezése mellett főbb vonalaiban lezárultáig követi végig. Behatóan vizsgálja a világháború következményeiként а Monarchia felosztását, a kommünöket, a weimari alkotmányt. Történelmi fordulat Oroszországban 1917-ben címmel egy rövid önálló fejezetben szól az események felsorolása után a polgárháborúról és a kísérlet paradoxonairól.
