Századok – 1994

Dokumentumok - Gángó Gábor: Eötvös József írásai az Augsburgi Allgemeine Zeitungban III–IV/737

DOKUMENTUMOK 765 létre? Az ok, amelynek a magyar nép fennmaradását köszönheti, kétségkívül az, hogy anélkül, hogy egyéniségét megtagadta volna, képes volt helyzetét felfogni, és külsőre bármennyire is különböző maradt más népektől, az európai népcsalád hasznos tagjává vált. Korábban sokat vitatkoztak azon, hogy melyik egyháznak köszönheti Magyarország a kereszténység felvételét. Mindenesetre, akárkié is legyen az első érdem, annyi bizonyos, hogy Magyarországon a keleti egyházat Róma befolyása csakhamar kiszorította, és hogy a magyar nép ettől a pillanattól kezdve a nyugati civilizáció körébe tartozott. A Nyugatot megmozgató nagy eszmék és érdekek közül egynél sem igényelheti Magyarország a kezdeményezés dicsőségét; de mindegyik esetben részt vett az érte való harcban. Jóllehet egyike a nagy keresztény népcsalád utolsó tagjainak, a magyar nép évszázadokon keresztül vérét ontotta a kereszténységért, részt vett a reformáció nagy mozgalmaiban, és aki a történelmet ismeri, tudja, hogy e részvétel nem maradt minden hatás nélkül arra az állásra, melyet a protestantizmus Németországban a wesztfáliai békével elfoglalt; a 18. században, amikor a Habsburgház örökösnőjét megtámadták, megvédte Ausztria nagyságát és vele az európai egyensúly egyik alapfeltételét; végül hathatósan részt vett a közelmúlt mozgalmaiban, és bármennyire elítélhető is némely eltévelyedése az előre kiszámíthatatlan lelkesedésnek, bármennyire túlbecsülte is saját erejét, ezáltal legalább azt hathatósan bebizonyította, hogy egy ország, amely anyagi tekintetben aligha sorolható a civilizált országok közé, az egyenlőségelv valamennyi kivihető következményének, és az újkor által a jogról felállított magasztos eszméknek győzelmét ki tudta vívni. Ahogy a történelemben visszafelé haladunk, a magyar nép hegyi patakhoz hasonlít, amely, ha egy nagy folyam felveszi, vizét nem keveri azzal össze, így folyása abban sokáig megkülönböztethető, és azt bővebbé és nagyszerűbbé teszi, mert annak a folyását követi. Magyarország egy évezreden keresztül fennmaradt, és egyéniségét megtartotta, mert mindig úgy tudott állni, hogy léte a civilizáció számára hasznos volt. A közelmúltban sok minden megváltozott, de még mindig nem annyira, hogy a múlt tapasztalatai a jelenre nézve vezérfonalul ne szolgálhatnának. Magyarország meghódított ország, és sokan gondolhatják, hogy nevekkel és intézményekkel együtt a múlt minden nyomát el lehet törölni, mintegy tabula ra.s«-nak tekinteni, de a gondolkodó ember belátja, hogy a feladat, melyet az osztrák birodalomnak meg kell oldania, még nem ért véget, hogy az azt fenyegető veszélyek még nem hárultak el teljesen, és nem okos dolog egy nép sajátosságait elvenni, amelyik, akár az egyes ember, csak akkor képes derék dolgokra, ha egyéniségét megőrzi. Magyarországon pedig, a keserű érzések ellenére, melyeket a közelmúlt eseményei hátrahagytak, mihamarabb gyökeret kell vernie a meggyőződésnek, hogy nemzetisége most, mint mindig, csak azáltal tartható fenn, ha bebizonyítja, hogy hasznos tagja annak a népcsaládnak, amelytől elszakadni nem képes, és amellyel egyesülve egyébként a magyar népnek a legszebb feladatok egyikét kell megoldania, amely csak népnek juthat. Ki tartja gonosznak az egyes államférfit, ha úgy véli, hogy jobb volna, ha a birodalmat csak egy nép lakná, és az az államforma felelne meg neki, mint Franciaországnak; ki veszi rossz néven a népektől, ha sóvárogva emlékeznek a múltra, amelyet monda és dal megszépített, és inkább volnának önállóan nagyok és hatalmasak, mint csupán egy hatalmas egész részei? E kívánságok megengedhetők államférfiaknak és népek-