Századok – 1994

Dokumentumok - Gángó Gábor: Eötvös József írásai az Augsburgi Allgemeine Zeitungban III–IV/737

748 DOKUMENTUMOK történeti bemutatását is adni azon időszaknak, mely Ausztria magyarországi trónralépését követte. - Hogy Magyarország a teljes önállóságra való jogáról éppoly kevéssé mondott le, mint amennyire a dinasztia nem szűnt meg e jog ellen küzdeni, az kitűnik számos véres polgárháború történetéből, mint ahogy azt sem fogja senki tagadni, hogy az 1711. évi szatmári békekötés, amely e háborúknak véget vetett, Magyarország valamennyi alkotmányos jogát és szabadságát újra szavatolta, és ennélfogva Magyarországon alkotmányos jogoknak fegyveres erő általi elvesztéséről, ahogy azt a fehérhegyi csata utáni Csehországban emlegetni szokták, nem lehet szó. Magyarországnak Ausztriához való kapcsolatában a legfontosabb mozzanat mindenesetre a Pragmatica Sanctiónak az 1723-as országgyűlésen keresztülvitt elfogadása. Tagadhatatlan, hogy az örökösödési jognak a nőágra való kiterjesztésével, és a a sorrend rögzítésével, mely szerint az ausztriai ház egyes ágainak az uralkodásban egymást követniük kell, először állapították meg a birodalom örökös tartományaival I. Ferdinánd óta fennálló egyesülést. Egyébként tévedés azt hinni, hogy ezáltal Magyarország helyzete az örökös tartományokkal szemben, különösen ami mindkét fél kölcsönös függetlenségét illeti, megváltozott volna. A Pragmatica Sanctio nem egyéb, mint a magyar rendek és VI. Károly mint az osztrák ház képviselője közt kötött szerződés, melyben az ország kötelezi magát a Károly által megállapított örökösödési sorrend elfogadására - de nem tekinthető a birodalom két része közötti szerződésnek; a Pragmatica Sanctio ennélfogva a Magyarország és a tartományok között az uralkodó egysége révén fennáló összeköttetést is hosszú időre biztosította, de az összeköttetés ezáltal nem változott meg, és alig fogható fel, hogy államférfiak, azt bizonyítandó, hogy Magyarországot nem illeti meg saját pénzügyi és hadügyi igazgatás, a Pragmatica Sanctióra hivatkozhattak, mivel az 1723. évi törvények, melyeket a Pragmatica Sanctióval egy időben bocsátottak ki és szentesítettek, éppen az ellenkezőjét bizonyítják, és a 129 cikkely között, mely azután törvényerőre emelkedett, bizonyos cikkelyeket a magyar had- és pénzügy tekintetében éppen hogy az örökös tartományokban érvényben levő, egészen másféle rendelkezésekről hoztak. A legcsekélyebb kétségünk nincs afelől, hogy jelenleg a Pragmatica Sanctióhoz mérhető fontosságú szerződés nem volna megköthető anélkül, hogy abban az uralkodóház örökösödési jogán kívül azoknak a népeknek az érdekei is biztosítva ne lennének, amelyeknek hosszú időn át egy uralkodó alatt egyesítve kell maradniuk. Elismerjük, hogy kívánatos lett volna, ha ezt a Pragmatica Sanctio elfogadásakor nem mulasztják el; csak megállapíthatjuk, hogy ez történt, és csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a Pragmatica Sanctio elfogadása mellett Magyarország — az ott felsorolt összes ág kihalása esetében — a szabad királyválasztó jogot fenntartotta, aminek semmi értelme nem volna, ha a Pragmatica Sanctiót nem örökösödési törvénynek, hanem Magyarország és Ausztria egyes részei közötti államszerződésnek tekintenénk. Mindezt nem azért hoztuk elő, mintha a történeti jogból vagy a Pragmatica Sanctióból azt a következtetést akarnánk levonni, hogy a magyar viszonyok más alapra helyezhetők lennének; csupán arra akartuk olvasóink figyelmét felhívni, hogy a Magyarország részéről márciusban megfogalmazott igény a teljes önállóságra korántsem volt új és alaptalan, és hogy Ausztria lakóinak e követelésen nem kellett