Századok – 1994
Dokumentumok - Gángó Gábor: Eötvös József írásai az Augsburgi Allgemeine Zeitungban III–IV/737
DOKUMENTUMOK 741 csiilt lapja számos cikket tartalmaz, amely azt hivatott bizonyítani a magyar és főként a német olvasóközönségnek, hogy mennyire méltatlan és hálátlan Magyarország mindama jótéteményre és jótéteményért, melyet Ausztria révén élvez".1 2 A Pragmatica Sanctiónak a államszerződésként való értelmezése először Andrian v. Vieter március 31-i és április 1-i tanulmányában ('Ungarn und die österreichische Monarchie') olvasható13 , tehát még a minisztérium megalakulása előtt. A hálátlanságot a Bécsből érkező tudósítások főleg a minisztériumnak a katonai ügyekben tanúsított ellenállása miatt hangoztatják1 4 , általában pedig az osztrák publicisták Magyarországnak a török megszállás alóli felszabadítására hivatkoznak, amely miatt a magyaroknak hálásaknak kellene lenniük. A legterjedelmesebb tanulmány közülük talán a kétrészes 'Die Stellung Ungarns zu Österreich und Deutschland', 1848 nyarán, feltehetőleg az Allgemeine Zeitung bécsi tudósítójának, Leo Herznek15 a tollából.1 6 A 'Rechtsfragé'-nak az Uralkodó eszmék keletkezéstörténetében elfoglalt kronológiai jelentőségéről másutt már szó esett.1 7 Ezúttal, a szövegközlés kereteit meghaladó részletes eszmetörténeti értékelést továbbra is mellőzve, csupán arra hívnám fel a figyelmet, hogy a Eötvös e tanulmánya mennyire zökkenőmentesen illeszkedik abba a hosszú írásos „monológba", amelyet ez idő tájt folytat, illetőleg milyen pontosan kitölti e többéves diszkurzus egyes hiányzó szöveghelyeit. Nem nehéz észrevenni, hogy a 'Rechtsfrage' válaszol a Müncheni vázlat első két pontjának kérdéseire, amelyeket ott Eötvös felelet nélkül hagy: „Micsoda viszonyban állt Magyarország tisztán a törvényes szempontot tartva szemünk előtt a birodalom többi részeihez a Márciusi napok előtt?"; „Mi volt a dolgok való állása, s mennyiben felelt meg az ország helyzete a törvény követeléseinek?".18 A kérdésre adott válaszok történeti argumentációja pedig helytáll Az 1848iki forradalom történetének azért a hiányzó fejezetéért, amelynek tárgya lett volna az „Öszveköttetés története 1 [azaz I.] Ferencig"1 9 Említést érdemel, hogy az év utolsó napján még megjelent egy cikk 'Zwei Stimmen über Ungarn' címmel20 : ennek esetében azonban Eötvös szerzősége fel sem merülhet. Továbbá 1849. február 14-én közöl a lap egy írást, amely az 'Ungarn und seine Zukunft' címet viseli: nemcsak a cím és a tárgyválasztás emlékeztetnek Eötvösre, hanem a szerzőjére utaló megjegyzés is, „(Von einem Ungar.)"21, ami tehát ugyanaz, mint amit két hónappal korábban számára az Allgemeine Zeitung szerkesztősége választott. Ugyanakkor egynémely bennfentes részlet, amely a nemzetiségi felkelők hadmozdulataira vonatkozik, illetve a grafikus szignó22 Eötvös lehetséges szerzőségének ellentmondani látszanak. Ennek a cikknek az esetében további vizsgálatokra van szükség. II. 'Levél Magyarországról [Ein Brief aus Ungarn]' Megjelent: Allgemeine Zeitung, (Nr. 34.), 3 Februar 1849., 512., cím nélkül. A kiadói példány margóján a feljegyzés: „Eötvös".23 Kézirata ismeretlen: a közlés alapja az újságcikk szövege. A levelet természetesen nem Eötvös írta, hanem hozzá küldték Magyarországról: „Auszug aus einem Brief aus Ungarn vom 23 Jan en einen Freund in M ". Az 'M' betű utáni öt pont megengedi a „München" olvasatot, ha a 'ch'-t egy betűnek vesszük. Amiatt tekintem elsősorban Eötvös alkotásának, mert
