Századok – 1994

Közlemények - Senga Toru: Tokutomi Soho; Vámbéry Ármin és a millenáris Magyarország – Vámbéry Ármin a japán diplomácia szolgálatában az orosz-japán háború idején III–IV/708

VÁMBÉRY ÁRMIN ÉS A MILLENÁRIS MAGYARORSZÁG 721 eljövendő harcában". Ld. Saito Shoichiro-nak, Japán Külügyminisztérium munkatársának Berlinből Vámbérynek írt két levelét. MTAK Ms. 1048/41. 24

Kokumin Shimbun 2086. sz. (1897. január 3.) 1. old. Ld. még Sugii i.m. 348-349. Tokutomi nem foglalta össze részletesebben azt, amiről közte és a magyar professzor között szó esett. Más leveleiben is szó esik röviden Vámbéryről. ld. Sugii, i. m. 348. 25

Tokutomi csak három napig tartózkodott Budapesten, ezzel szemben Bécsben, ahol Japán monarchiabeli követsége székelt, és ahol átvehetett hazájából érkezett leveleket, kb. két hetet töltött. Sugii, i. m. 349., 355. 26 Pester Lloyd 1896. Nr. 270. Donnerstag 5. Novbr. Teljes német szöveg: „(Japanesische Schriftsteller in Budapest) Unsere Hauptstadt beherbergt gegenwärtig zwei sehr interessante Gäste aus dem fernen Osten, nämlich zwei japanesische Schriftsteller, von denen der Eine, Herr Jichiro Tokutomi, Redakteur und Eigenthümer der ersten in Japan erscheinenden englischen Zeitschrift »Kokumiu-no-Tomo« (The far East) ist, während der Andere J. Fukai, Hauptmitarbeiter derselben Revue, als talentierter Publizist in ferner Heimath eines guten Rufes sich erfreut. Die beiden Herren sind ganz entzückt von unserer Hauptstadt und finden, dass die Ungarn, was Patriotismus, Energie und nationalen Aufschwung anbelangt, so manche Berührungspunkte mit den Japanesem haben. Die Herren, die der englischen Sprache vollkommen mächtig sind, haben Professor Vámbéry, den sie schon seit lange aus seinen politischen Schriften kennen, besucht; sie gedenken noch einige Tage in Budapest zu verweilen." A két japánról utazásuk során számos újság (hongkongi, orosz, angol, francia, stb.) közölt cikket, amelyek közül tíz összegyűjtve olvasható a nemrégiben megjelent könyvben. Tokutomi Soho Kinenkan shozo Min'ynsha kankei shiryu shn, i. m. 333-341. Köztük azonban nem található a budapesti lap cikke. A Tokutomi Soha Kinenkan-ban (Emlékmúzeumban) — egy munkatárs, Knno Shizuko szerint — összesen 26 újságkivágást őriznek, de sok újságnév azonosíthatatlan, i. m. 546. 27

Ezt Tokutomi 1896. november 5-ikén délután 1 órakor kelt apjához írott leveléből tudhatjuk meg, amelynek egy részét Sugii (i. m. 347-348.) idézi. wAriyama, i. m. 98-107. Vö. Pierson, i. m. 259-262. 29

Kokumin no tomo. 367. sz. (1898. március 10.), 1-11; 368. sz. (április 10.), 5-16; 369. sz. (május 10.), 1-18. Ezen folyóirat 1966-1968 között kicsinyített reprint kiadásban is megjelent repertóriumával együtt, s így most már könnyen hozzáférhető. 30

Kokumin no tomo. 367. sz. 1-2. 31

Kokumin no tomo. 369. sz. 17-18. A japánok már kb. két évtizeddel korábban is úgy gondolták, hogy van sok tanulnivalójuk Magyarországtól. 1873-ban az ún. Iwakura-küldöttség járt az Osztrák-Magyar Monarchiában is, és az útibeszámolóban, amelyet a küldöttség tagja, Kume Kunitake szerkesztett, szó esik arról, hogy Magyarország nagy hirtelenséggel törekszik arra, hogy a felvilágosodásban előrelépjen; tekintettel ezen lelkesedésére igen hasonlít Japán mostani állapotához. Kume Kunitake (szerk.): Beio kairan jikki (Jelentések az amerikai s európai körutakról). I V. Tokió, 1977-1981. IV. köt. 407. Ezen kiadvány eredetileg 1878-ban jelent meg. 32 The Far East. Vol. III., No. 26. (March 20th, 1898), 171-179. 33

A lap bécsi tudósítója 1892-től 1902-ig William Lavino volt, akinek kedvező véleménye volt a magyarországi kormányokról és a politikai rendszerről. Jeszenszky: Az elveszett presztízs, i. m. 63-64., 316. 34 The Far East. Vol. III., No. 26. 173. 35 Ld. Sugii, i. m.; Kamishima Jim: Kaisctsu (Magyarázatok), in: Tokutomi Sohn shn (T. S. művei). Tokió 1978. 576, 583. 36

Taiyo 4. köt. 12. sz. (1898. június 5.) 43^4. 37

Waseda Bungaku 1898. júl. 10. sz. 309. 38

Kokumin no tomo 367. sz. i. m. 5. Vö A. Vámbéry: The Story of Hungary. New York - London 1886. 32. A magyar őshazával kapcsolatban a „The Far East" fent említett vezércikke viszont megnevezi Vámbéryt. 39

Seken to ningen. Tokió, 1915. (10. kiadás). 120-123. Ezen könyvecske a különböző írásait tartalmazó „Kokumin sosho" c. könyvsorozatnak, amely összesen 37 kötetet tesz ki, a 15. köteteként látott napvilágot. 40

Vámbéry a „Küzdelmeim" c. művében (i. m. 340.) azt írja, hogy „A szolgálatomat, melyet e könnyvei (The Story of Hungary — T. S.) hazámnak tettem, itthon sohasem méltányolták." Ugyanott néhány sorral fentebb pedig a következők olvashatók: „Minthogy magam csak egynéhány fejezetet írtam belóle és egyébként magyar szakférfiak támogattak benne, voltaképpen csak a szerkesztő czímére tarthatok igényt." Ezek a „szakférfiak" Sebestyén (Gyula), Csánki (Dezső), Acsády (Ignác) és Vargha (Gyula?)