Századok – 1994

Közlemények - Senga Toru: Tokutomi Soho; Vámbéry Ármin és a millenáris Magyarország – Vámbéry Ármin a japán diplomácia szolgálatában az orosz-japán háború idején III–IV/708

VÁMBÉRY ÁRMIN ÉS A MILLENÁRIS MAGYARORSZÁG 719 JEGYZETEK * A japán nyelvi elemek átírásában az ún. Hebon (Hepbum)-rendszerű átírást alkalmazom, amely a magyar helyesírásban a következőképpen helyettesíthető: ch = cs, j = dzs, s = sz, ts = c,w = v, y = j, z = dz. A magánhangzók hosszúságát pedig a betű fölé írt vízszintes vonal jelzi, így pl. a jelen írásom címében szereplő Soh5 név magyaros átírásban (kiejtésben) Szohó. 1 VámbéryÁrmin: Küzdelmeim. Budapest, 1905. 340. Az egy éwel korábban napvilágot látott angol kiadásban, amely felépítésében kissé eltér a bővebb magyar kiadástól, csak arról esik szó, hogy a szóban forgó könyvet „különböző nyelvekre" lefordították. „The Story of My Struggles. The Memoirs of Arminius Vambéry." I—II. London - Leipzig - Paris - Torino 1904. 485. A Carlo Coco által összeállított „Vámbéry Armin műveinek bibliográfiája" (In: Vámbéry Armin emlékezete. Bp. 1986. 26-50.) a magyar tudós történelemkönyvének csak a spanyol fordítását tünteti fel. 2 Vasárnapi Újság 49. évfolyam 17. sz. (1902. április 27.) 271. old. 3 Shiratori Kurakichi zenshn (Shiratori K. összegyűjtött művei) X. kötet. Tokió 1971. 541-569. Ld. még Senga T.: Shiratori Kurakichi és a magyar nyelvészek századunk elején. Magyar Nyelv (sajtó alatt). 4 Tuu kankei hugo bunken mokuroku (Kelet-Európára vonatkozó japán nyelvű irodalom bibliográfiája). Szerk.: Tooshi kenkyukai (Kelet-európai történelem társulat). Tokió, 1981. E kiadvány egyébként a teljességre való törekvés nélkül készült. 5 Ld. Nihon to Tuu shokoku no bunka kuryn ni kansuru kisoteki kenkyu (Alapkutatások Japán és kelet-európai országok kulturális kapcsolatairól.) Tokió, 1982.; Isabella С. Kovács: Historische Dokumentation der ungarisch-japanischen Kulturbeziehungen von ihren Anfängen bis zur Gegenwart. Dissertation. Universität Wien 1987.; Tokunaga Yosumoto-, A magyar- japán kultúrkapcsolatok rövid története. Keletkutatás 1988 ősz. 78-81. Az említett japán kiadványban a „Japán-magyar kulturális kapcsolatok története és jelene" c. japán nyelvű cikk szerzője, Minamizuka Shingo (i. m. 57.) úgy véli, hogy talán Shiratori Kurakichi volt az első japán, aki bővebben írt Magyarországról, mégpedig 1905-ben. Annyi bizonyos azonban, hogy Tokutomi Shiratorinál évekkel korábban és részletesebben bemutatta Magyarországot és annak történetét. Egyúttal azt is megjegyzem, hogy Shiratori tanulmánya nem jelent meg az Ethnográphiában, mint ahogy Minamizuka állítja, hanem abban a másutt megjelent írásának Munkácsi Bernát hosszú recenziót szentelt. Tokunaga (i. m. 80.) szerint Shiratori „körülbelül egy évet töltött Magyarországon (1901-1902)", Kovács szerint pedig 1902-ben félévet, ahogy napi politikai indíttatású könyvében (Az igazi Japán. Bp., 1939. 179. vö. 193.) Mezey István is úja, a valóság azonban az, hogy a japán tudós 1902-ben kb. hét hónapig tartózkodott Magyarországon. Senga: i. m. 6 Rengeteg szakirodalom van Tokutomiról, akiről most már egy angol monográfia is született, amely azonban nem foglalkozik publicistánk magyarországi útjával. John D. Pierson: Tokutomi Sohu, 1863-1957 — A Journalist for Modern Japan. Princeton, 1980. Ízelítőül az újabb szakirodalomból csak egyet említek: Ariyama Mitsuo, Tokutomi Sohu to Kokumin Shimbiun (T. S. és a Kokumin Shimbun). Tokió, 1992. 7 Sugii MwfíurorTokutomi Sohu no kenkyn (Tanulmányok T. S.-ról). Tokió, 1977. 252-384. 8 Tokutomi Iichirn: Sohu jiden (Sohu önéletrajza) in: Nihonjin no jiden (Japánok önéletrajza). V. kötet. Tokió, 1982. 202. Eredetileg 1935-ben jelent meg az önéletrajza. Ld. még Hayakawa Kiyoji: Tokutomi Soho. Tokió, 1968. (Repr. 1991.) 128-129. 9 Kokumin Shimbun, 1897. február 14. (2120.) sz. 1. old. Az újság az 1. számtól az 1785. számig (1890. febr. - 1895. dec.) kicsinyített reprint kiadásban is megjelent 1986 és 1991 között Tokióban, de a számunkra fontos későbbi számok még nem ilyen könnyen hozzáférhetőek. Tokutomi magyarországi útjával kapcsolatban Sugii főleg publicistánk Japánba küldött leveleire, többek között az apjának írt öt levelére hivatkozik, és sokat idéz belőlük. Ez az öt levél a Tsuiin Bunko-ban (Tsuiin Könyvtár: Zushi, Kanagawa pref.) található, amely pillanatnyilag számomra hozzáférhetetlen. Az öt közül kettő képeslap, s a többi három közül kettő azonban a Kokumin Shiinbun-ban is közlésre került, és innen idéztem. Sugii (i. m. 256.), aki ugyan leszögezi azt, hogy nem közzétett írások, hanem eredeti levelek alapján végezi a feldolgozást, nem jelzi, hogy a két levél az újságban is kiadásra került. Tokutomi „Magyarország" c. cikkére sem utal, amely a Japánba küldött leveleinél bővebben és átfogóbban mutatja be magyarországi élményeit és benyomásait, bár hazatérte után íródott. Erre a cikkre később térünk ki. Sugii (i. m. 354 és névmutató) valószínűleg nem lehetett tisztában Vámbéry kilétével, hiszen úgy tűnik, hogy azonos személynek tartja Van Wehrttel. 10

Kiadásra kerültek még Tokutomi olyan levelei is, amelyeket 1896-ban nem sokkal Magyarország elhagyása után írt Ausztriából Japánba, s amelyekben — csupán pár sorban — hasonlóan nyilatkozik