Századok – 1994
Közlemények - T. Mérey Klára: A településhálózat változása és ennek okai a Dél-Dunántúlon (1850–1914) III–IV/650
666 T. MÉREY KLÁRA Az egyik legeredményesebb parcellázás 1902-1904-ben Somogy megyében a veszprémi püspökség Görgeteghez tartozó birtokán volt. Az itteni földet kunszentmártoni földművesek és néhány uradalmi cseléd vette meg. Egy-két év alatt aztán tekintélyes teleppé lett, és Kuntelep nevet vette fel. 1904-ben községgé alakult.5 4 A parcellázás ekkoriban jó üzlet volt, de ennek is megvoltak a vámszedői. A miniszterelnöki bizalmas iratok között ilyen, utóbb botrányossá dagadt ügyről készült jelentést találunk 1908 augusztusi kelettel. Somogy megye főispánja küldte a jelentést a miniszterelnöknek a parcellázások veszélyes voltára híva fel a figyelmet., Amilyen kívánatosnak tartjuk ui. hogy nemzetünk zömét és magyarságunk egyik kiváló oszlopát képező kisbirtokos osztályunk megfontolással és helyes irányítással vezetett birtok megoszlás útján vagyonilag erősíttessék, és ezúton boldogulására irányuló törekvéseiben támogatva a kivándorlás, sőt a mindinkább veszélyes jeleket öltő egygyermek rendszer egyik lényeges oka megszüntettessék - épp annyira veszedelmes, ha ezen parcellázás, most jelzett nemes céljainak teljes figyelmen kívül hagyása mellett, egyes üzérek jogosulatlan anyagi érdekeinek korlátlan szolgálatában, éppen a támogatást érdemlő kisbirtokos osztály kizsákmányolására vezet." Példaként a Felsőbükki pusztán kb. 1500 holdon folytatott parcellázást említi, amelyet gr. Forgách Eszter, férjezett Ladányi Miklósné vett meg a rokonaitól, majd teljesen megterhelte bank- és egyéb kölcsönökkel. A férje ezt kezdte kiparcellázni és állítólag — mint a főispáni jelentés írja — 1100 holdra akadt is vevő, többnyire szomszéd falubeli lakos, néhány cselédember és több távoli vidéki. Ladányi közben a parcellázás idején mint gróf Niczky Miklós szerepelt. Amikor a jelentkezők egy része már kifizette a vételárat, a bank zárlatot rendelt el a birtokra. Annyit sikerült elérni, hogy a vevő felek a megvett ingatlan évi termését beszedhették, de a fizetett vételárak is biztosítatlanul, „úgyszólván a levegőben lógnak".5 5 Utóbb ennek az ügynek nagy sajtója is lett, még az egyik somogyi képviselő is panamista hírbe keveredett, s a per csúnyán elhúzódott, míg végül a kisgazdák által megvásárolt birtokrészeket át lehetett vezetni a telekkönyvbe.56 Az ilyen ügyek ekkor már szinte általánossá váltak. Idegen birtokosok szereztek földeket és parcelláztatták azt ki. 1909-ben Ypsilanti herceg kiterjedt birtokát akarták parcellázni.5 7 Végül a földművelésügyi miniszter rendeletben utasította az alispánokat, hogy jelentsék a törvényhatóságaikból a 100 holdon felüli birtokeladásokat, mert azokat rendszerint spekuláló földbirtokparcellázók vásárolják meg.5 8 A településhálózat alakulásában ezeknek a telepítéseknek nem volt nagy hordereje, mégis beszélnünk kellett ezekről is, hiszen a falvakban „idegenek" jöttek, s a falvak lakói mindig hozzátesznek valamit a település jellegéhez. Mint ahogyan azt is meg kell említenünk, hogy a századforduló óta átalakuló Balaton-parti részek az ottani lakosság összetételét is módosították, átalakították. A Balatonnak és népének jó ismerője, a néprajztudós Jankó János hívta fel a figyelmet arra, hogy a Balaton-parton élő halászok és régi lakosok közül sokan elköltözni vagy kivándorolni kényszerültek a halászat módjának megváltozásával, és helyükbe élelmesebb, elsősorban az idegenforgalomra hangsúlyt helyező vállalkozókedvű új lakosok költöztek.5 9
