Századok – 1994

Közlemények - Tóth István György: A vasi kisiskolák társadalomtörténete a 17–18. században III–IV/579

VASI KISISKOLÁK A 17-18. SZÁZADBAN 605 iskolába járni. Falujában ugyanis ebben az időben csak katolikus mester tanított, akihez az evangélikus szülők nem engedték a gyerekeiket. Kis Jánost szülei nyilván csak tízesztendős korában tartották elég nagynak ahhoz, hogy más falu iskolájába küldjék. A kisfiú nem járt át naponta Tétre, ahol evangélikus iskola működött, hiszen ez a szülőfalujától légvonalban is mintegy tizenöt kilométerre fekszik, hanem egy Téten lakó rokona gondviselésére bízták. A következő évben a fiú aztán átkerült a falujától hasonló távolságra fekvő Vadosfa evangélikus iskolájába.10

3 1774-ben a Pozsony megyei Hódos iskolájáról azért tartott vizsgálatot a vármegye, mert itt a református mesterek katolikus gyerekeket is oktattak, amit pedig szigorú rendeletek tiltottak. A vallomásokból kiderült, hogy a hódosi gyerekek nyolcéves koruktól jártak a falu iskolájába, „mintegy két esztendeig, de csak télen", míg a szomszédos faluból, a két kilométerre fekvő Nagyabonyból tíz-tizenegy évesen kezdtek átjárni a hódosi tanítóhoz és három télen át tanultak nála. (Ez a tanúvallomás azt is megerősíti, hogy az „iskolaidő" általában mindössze két-három telet jelentett.) A szülők a szomszéd faluba feltehetően csak a tíz éven felüli gyerekeiket küldték át a téli hóban-fagyban, ezért kezdték ők később az iskolába járást, mint a helybeliek.10

4 Ezt erősíti meg az is, amit 1770-ben a Pozsony megyei Réthe falu iskolájáról írt a kerületi esperes. Itt igen jó református iskola működött, ahol még a latin nyelv alapjait is megtanulhatták a gyerekek. A helybeli katolikusok azonban nem engedték fiaikat ebbe az „eretnek" iskolába, viszont más faluba sem küldték őket, aminek meg is lett a szomorú következménye. Mivel a katolikusok gyermekei „még olyan kicsikék, hogy a tudományok első elemeinek megtanulására még nem lehet őket máshová küldeni, ezért súlyos tudatlanságban kényszerülnek maradni, olyannyira, hogy az iskolamester hiánya miatt a katolikusok közül alig valakit találunk, aki olvasni, még kevésbé olyat, aki írni tudna".10

5 Gimnáziumba járó jobbágygyerekek A falusi parasztgyerekek közül néhányan nem elégedtek meg a helyi kisiskolában megszerezhető ismeretekkel, hanem eljutottak a városokba, az ottani gimnáziumokba is. Ezt a kérdést a magyar és a külföldi szakirodalom eddig általában úgy vizsgálta, hogy egy-egy iskola diákjait származási helyük szerint csoportosította, bemutatva az adott iskola vonzáskörzetét.10

6

Egy vidék iskolázási, művelődési viszonyairól azonban csak az adhat valós képet, ha éppen fordítva, azt nézzük meg, hogy az ott élő gyerekek közül hányan tanultak tovább, és milyen iskolákba jutottak el. A 18. században a körmendi uradalom földesurának, Batthyány Ádámné Strattmann Eleonórának szemet szúrt, hogy a jobbágyok igen nagy arányban vándorolnak és szöknek el az uradalomból.10

7

Ezért elrendelték annak összeírását, hogy hol találhatóak a jobbágyok gyerekei, helyben laknak-e, mesterséget tanulni elvándoroltak-e, vagy pedig deákságra adták-e magukat. Ugyan ezen okból készült hasonló összeírás 1733-ban a Vas megyéhez közeli Sopron megyei sárvárfelvidéki uradalom falvaiban. E két uradalomban összesen 39 diák sorsát tudjuk nyomon követni, ami kis számnak tűnhet. Ha azonban azt nézzük, hogy hány jobbágycsaládot vizsgáltunk meg abból a szempontból, hogy gyerekeik eljutottak-e a gimnáziumba, akkor mintánk