Századok – 1994
Közlemények - Tóth István György: A vasi kisiskolák társadalomtörténete a 17–18. században III–IV/579
598 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY változott a türelmi rendelet után sem, 1793-ban, majd 1825-ben is a megye lakosságának mintegy 3/4 része volt katolikus.7 7 A türelmi rendeletig legálisan viszont csak két evangélikus és egy református iskola működhetett az említett artikuláris helyeken. A protestánsok megpróbáltak dacolni a tilalommal. 1755-ben Benedik György őriszigeti nemes — bár korábban bíróság tiltotta el ettől — mégsem hagyott fel az evangélikus gyerekek tanításával. Ugyanekkor Felsőlövőn is tanított egy „illegális" evangélikus iskolamester, Lakon pedig a szomszédok bejelentették, hogy az egyik nemesnél titkos imaház működik, lehet, hogy ő is tanított.7 8 1770-ben a kemenesaljai Kiskamondon evangélikus mester tanított, bár ez nem volt engedélyezett, azaz artikuláris hely, a tanító csak a „tévhitű (értsd: protestáns) nemesség engedelméből" tanít. Négyszer annyit fizetnek neki, mint a katolikus mesternek kellene, „meg is látszik az öltözködésén, hogy milyen jómódban él" — háborodott fel a miskei plébános.7 9 Ez a mester nem fogadott be az iskolájába katolikusokat. Általában azonban fordítva, a protestáns szülők nem engedték az iskolába a gyerekeiket, nehogy katolikus hitre térítsék őket: A protestánsok egyáltalán nem engedik meg gyermekeiknek az iskolalátogatást, mert félnek, hogy katolikus hitre térítik őket — panaszolta az ivánci tanító 1770-ben. Belsőrákos református lakóiról is azt jegyezte fel a katolikus vizitátor, hogy mivel a nép eretnek, nem engedi, hogy a gyerekeit a katolikus mesterek tanítsák. A legtöbb falusi iskolában azonban az iskolamester együtt oktatta minden felekezet gyermekeit. Csak két helyen, Szentlénárton és Egyházashollóson tanította a mester külön az evangélikus, illetve református diákokat a saját könyveikből, egyébként a protestánsok is a katolikus tananyagot kellett, hogy elsajátítsák. A protestánsok közül sokan, akiknek a vagyoni helyzete ezt megengedte, ragaszkodtak a saját iskolájukhoz: Csöngéről és Kissomlyóról a gazdagabb evangélikusok a gyerekeiket az onnan 12-15 kilométerre fekvő artikuláris helyre, a nemesdömölki iskolába küldték. A csánigi evangélikusok pedig az alig tíz kilométerre arrébb, de már Sopron vármegyében, szintén artikuláris helyen, Vadosfán tanító evangélikus mester keze alá adták fiaikat.8 0 A vasi evangélikus nemesek közül pedig, aki csak tehette, a soproni evangélikus gimnáziumba küldte a fiát.8 1 A türelmi rendelet (1781) után számos evangélikus és református iskola nyílt meg Vas megyében is, ezek azonban már csak a következő század elején éreztették hatásukat a paraszti műveltség és az írástudás terjesztésében.8 2 Az iskolába járók aránya Az iskola hatékonysága az általános és tényleges iskolakötelezettség előtti korban elsősorban azon múlott, hogy az iskolaképes gyerekek hány százaléka látogatta az iskolákat. Ezt sajnos sem az állami iskolaösszeírás, sem az egyházlátogatások nem közlik, így ezt a fontos mutatót c:ak közvetve számíthatjuk ki. 1770-ben a helytartótanácsi iskolaösszeírás feltüntette az egyes iskolákban tanuló gyerekek számát is.
