Századok – 1994
Közlemények - Tóth István György: A vasi kisiskolák társadalomtörténete a 17–18. században III–IV/579
VASI KISISKOLÁK A 17-18. SZÁZADBAN 591 az jelzi, hogy Mester Jankó folyvást részegeskedett, hanem az, hogy a tanítást csak mellékfoglalkozásként űzte, és ugyanakkor mint szabómester is dolgozott, az egyházashollósi bíró például nála varratott lajblit.4 8 A Szily János püspök egyházlátogatásában szereplő mesterek közül nem mindegyik volt egész életében tanító. Egyikük korábban, láttuk, kocsmáros volt, kettő pedig vándorló mesterember: Egy asztalos Mainzból egészen Vas megyéig vándorolt, ahol letelepedett, és immár nyolcadik éve volt a pöszönyi iskola mestere. Joseph Hoffmann Trencsén megyében lakatosként kereste kenyerét, mielőtt a vasi Csékén elkezdett volna tanítani.49 Az íródeákból és a nótáriusból lett iskolamesterek előzőleg is az írástudásukból éltek.5 0 Két kiszolgált katona is tanított, egyikük obsitosként tért vissza a szülőfalujával szomszédos Nardára, míg a sziléziai Johann Fleischer 17 évig fújta a kürtöt a császári seregben, majd az osztrák örökösödési háború idején egy vasi német faluban, Lödösön telepedett le, talán nem akart visszatérni porosszá lett szülőföldjére.51 Az iskolamesteri foglalkozás lényege nem az írás-olvasás megtanítása volt, hanem a kántorkodás. így nem meglepő, hogy zenészekből és sekrestyésekből is lettek tanítók. A szénégetői mester korábban a budai ágostonosoknál volt templomszolga, a baksafalvai mester a szombathelyi dominikánusoknál orgonált, a pinkafői és a szombathelyi tanító előzőleg zenészként szolgált a szombathelyi káptalannál. Mindszentre pedig a kőszegi városi trombitás fia került. A zenészekhez számíthatjuk az említett katonát, Johann Fleischen is, aki a hadseregben kürtösként szolgált. Pór-és Nemesdömölkön nem volt rendes iskolamester, hanem a bencés apátság két zenésze látta el a feladataikat. A pórdömölki tanított is, a nemesdömölki azonban nem foglalkozott a gyerekekkel, csak a temetéseken énekelt — ez is mutatja, hogy ekkoriban ez volt az iskolamesterség legfontosabb ismérve.52 A tanítás az iskolamester számára a kántorság mellett mellékfoglalkozásnak számított. Akadtak azonban, akik — kevesellve az így várható jövedelmet — magát az iskolamesterséget is csak más mesterségük mellett űzték. Kámon Gál János főleg szabóként kereste kenyerét, de télen hat gyereket olvasni tanított. Nem hagyott fel a szabómesterséggel az említett egyházasszecsődi tanító, Mester Jankó sem, a pinkaóvári mester pedig varga volt, de azért „valamelyest" tanított is.5 3 E példák bizonyára színesebbek, mint az átlagos tanítók életútja. Ezek jelentik azonban a kisszámú kivételt. A vasi tanítók többsége eleve tanítónak készült és mindvégig megmaradt ezen a pályán. Szily János püspök 1778. évi egyházlátogatásában a 238 vasi tanítóból 131-nek, azaz a mesterek 55%-ának leírta az életútját is.54 Hány éves korukban kezdtek tanítani a vasi tanítók? (1778) 16-20 évesen 46 tanító 35,1 % 21-25 44 " 33,6 % 26-30 21 " 16,0 % 31-35 11 " 8,4 % 36-40 6 " 4,6 % 41-3 " 2,3 % Összes tanító száma 131 " 100,0 % (Nincs adat 107 tanítóról)
