Századok – 1994

Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Andrássy 1870–1871-ben III–IV/517

BISMARCK ÉS ANDRÁSSY 1870-1871-BEN 557 szóló orosz jegyzék átadását meghiúsítsa. Visszavonhatatlan-e, hogy az Annenkov által jelzett lépés a jelen pillanatban megtörténjék? — így a Reußnak szóló újabb távirat, és hozzá a magyarázat: Oroszország számára kedvező álláspontunk néhány hét múlva súlyosabban esne latba a többi semleges hatalomnál. Ha a halasztás lehetetlen, ettől véleményünk nem változik meg, de szavunk súlya Angliánál most csekélyebb, mint talán néhány hét múlva lehet.164

Másnap megjött Reuß nemleges válasza, ami nyilvánvalóvá tette, hogy a vermet nem lehet kikerülni. A szövetségi kancellár számára csak az maradt, hogy valahogy kimásszon a csapdából. A feladványt ellentmondásos manőverezéssel igyekezett megoldani. A londoni, bécsi és konstantinápolyi követek utasítást kaptak arra, hogy nyilatkozzanak úgy, hogy Oroszország lépése Poroszországot is meglepte. A diplomaták precízen végrehajtották az utasítást, olyannyira, hogy Apponyi visszahallotta Granville-től, hogy az orosz jegyzék Bismarckot váratlanul érte.165

Egyidejűleg Bismarck ismételten biztosította a cárt és Gorcsakovot Poroszország teljes szolidaritásáról. A november 9-én Reußnak küldött táviratbar. az állt, hogy Poroszország a cár kívánságainak megfelelően fog eljárni,166

a november 12-én továbbított válaszlevélben a porosz uralkodó szándékainak változatlanságáról esett szó,16

7

és november közepén megint az energikus biztosítékokról és a lojális támogatásról.16

8

Nem volt ez veszélytelen játék, mert az értesülésekből egyrészt azt lehetett levonni, ahogy Andrássy is levonta, hogy Poroszország megnyerhető valami oroszellenes kombináció számára, másrészt gyanút ébreszthetett a cári diplomácia vezetőiben, mint ahogy ébresztett is, hogy Poroszország mégsem áll egyértelműen Oroszország oldalán. Az egész manőverezés így könnyen visszájára fordulhatott, és maga is hozzájárulhatott a nem kívánt szituáció létrejöttéhez. Bismarcknak az volt a szerencséje, hogy Anglia, a korábbi feltételezésekkel ellenkezően, nem mutatott hajlamot arra, hogy az 1856. április 15-i szerződés értelmében járjon el, és az alkalmat kihasználja arra, hogy feltámassza a krími koalíciót. Az orosz körjegyzék átadását követő napokban azért nyugtalanító hírek érkeztek a német főhadiszállásra. Reuß arról szerzett információt, hogy Buchanan, a pétervári angol nagykövet a diplomáciai kapcsolatok megszakításával fenyegetőzött,169

Bernstorff pedig a brit főváros háborús hangulatáról számolt be. A londoni német nagykövet úgy értesült, hogy a kormány egyes tagjai energikus fellépést sürgetnek, és Disraeli, az ellenzék vezetője nagyon komolynak tartja a helyzetet. Borúlátó diagnózisát csak aláhúzta a londoni orosz nagykövet véleményével, aki azt mondta neki, hogyha I. Miklós cár még élne, szedhetné a sátorfáját.170

Egészen más értesülések voltak ezek, mint amilyeneket Apponyi szerzett, de minden bizonnyal azért, mert az információk kalkuláltan irányítottak voltak. Az osztrák-magyar követhez eljuttatottaknak az volt a funkciójuk, hogy fékezzék a Monarchia hevességét, az Orosz és a porosz nagykövetekkel közölteknek pedig az, hogy engedékenységre bírják Oroszországot és jobb belátásra késztessék Poroszországot. Mert Anglia a keleti kérdés miatt valóban nem akarta kihúzni a kardját hüvelyéből, de az orosz szerződésszegés miatt nem is akarta arcát elveszíteni. Vagyis tulajdonképpen kész volt tudomásul venni az orosz körjegyzék által teremtett fait accomplit, de csak úgy, hogy megfelelő formát találnak a párizsi szerződés érintett cikkelyeinek hatályon kívül helyezésére.