Századok – 1994
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Andrássy 1870–1871-ben III–IV/517
BISMARCK ÉS ANDRÁSSY 1870-1871-BEN 541 hogy Oroszország keze a Lajtáig érjen, és hogy a keleten fennálló rend az orosz igényeknek megfelelően változzék meg. Oroszországot igyekezett be is feketíteni, mondván, hogy a cáron és talán Gorcsakovon kívül ott senki sem táplál baráti érzéseket Németország iránt, és a háborúnak volt egy olyan fázisa, amikor Oroszország a Monarchiához közeledett. A főkonzul előtt is hangsúlyozta, hogy a Monarchia semlegessége nem írható Oroszország javára, úgyszintén azt, hogy a háború kiterjedésének korlátozásában a Monarchiának is megvannak az érdemei. A magyar miniszterelnök azzal a német szempontból riasztó prognózissal zárta fejtegetéseit, hogy a Monarchia és Oroszország közötti összeütközés elkerülhetetlen, és eljön az idő, amikor Németországnak a két hatalom között választania kell.8 8 A jelentéseket olvasva némi gyanú ébredhet, hogy vajon Andrássy nemcsak színlelte-e ezt a nagy poroszbarátságot, és nem valamiféle hátsó gondolattól vezérelve mutatott ilyen túlzott jóhiszeműséget. Hiszen diplomata volt ő is végeredményben, és tudta, hogy a szimulálás Oxenstierna óta a külpolitika eszköztárába tartozik. A gyanút csak erősíti, hogy saját júliusi állásfoglalásait, enyhén szólva, egyoldalúan interpretálta, és az is, hogy a szeptember második felében Bécsbe érkező Thiers kérései elől nem zárkózott el határozottan.89 A feltevés mégsem állja meg a helyét, mert Andrássy bizalmas megnyilatkozásai teljes mértékben fedik azt, amit a német diplomatáknak mondott. A hozzá igen közel álló Kállay Béninek október 24-én írt levelében ott van az a gondolat, hogy Poroszország nem pályázik a Monarchia német tartományaira, úgyszintén az is, hogy a Monarchiának a jelen háborúban tanúsított magatartása tökéletesen megnyugtatta Németországot. Az orosz vonatkozás is ugyanúgy bukkan elő, mint a követtel és a főkonzullal folytatott beszélgetésekben: Poroszországnak nem érdeke, hogy Oroszországot a keleten támogassa, és az sem, hogy a Duna torkolatát és az Adria partját orosz kézre juttassa. A levél annyiban tartalmasabb, hogy a német-orosz viszonyról alkotott ítélet is bennefoglaltatik. Ez a viszony Andrássy szerint a háború következtében gyökeresen megváltozott. Poroszország, amely eddig céljai elérése érdekében Oroszországra volt utalva, most, miután orosz segedelem nélkül érte el mindazt, amit akart, és ráadásul egymillió katonával rendelkezik, Oroszország szemében az orosz területi integritást fenyegető nagyhatalommá lépett elő. Andrássy a pesti német főkonzulnak csak a Monarchia és Oroszország közötti német választási kényszerről beszélt, Kállaynak azt a feltételezését is megírta, hogy ez a választás nem történhet a Monarchia hátrányára. Nem, mert a pángermanizmus és pánszlávizmus zászlói előbb-utóbb összeütköznek egymással, ezért Poroszország a Monarchia minden olyan lépését, amely a keleten Oroszország ellen irányul, már most megnyugvással venné tudomásul.9 0 — Azt lehet ezért mondani, hogy ha volt színlelés Andrássynak a német diplomaták előtt tett kijelentéseiben, ez abban mutatkozott, hogy olyan benyomást igyekezett kelteni, mintha ő mindig is a frissiben kifejtett nézeteket vallotta volna, és egyébre sem törekedett volna, mint a Monarchia és Poroszország közötti baráti viszony megteremtésére. A külföldi kormányoknál akkreditált diplomatákra mindenekelőtt az üzenetközvetítés kötelme hárult. Amellett, hogy kormányaik mondanivalóját továbbították, a lehető legnagyobb pontossággal kellett rögzíteniük mindazt, amit a fogadó ország politikusaitól hallottak. A külügyi levéltárakban sorjázó iratok arról árulkodnak,
