Századok – 1994
Figyelő - Urbán Aladár: Az élő múlt az Egyesült Államok jelenében II/394
414 FIGYELÓ Befejezésül Degler professzor arra utal, hogy az 1975. évi vietnami vereség egy korszakot zárt le az amerikai politikában. Ennek a katonai részvételnek amerikai ideológiai igazolása a nemzetközi jogrend védelme volt, hogy „megbüntesse az agresszorokat". Ez volt Roosevelt célkitűzése, s Wilson is erre törekedett. „Ám a vi etnami összeomlás véget vetett a világrend nevében folytatott amerikai teijeszkedc korszakának" — írja a szerző. Ugyanakkor a morális színezetű amerikai külpolitika folytatását látja abban — 1980-ban —, hogy Carter elnök megkülönböztetett figyelmet szentel az emberi jogoknak... A könyv befejezése óta láttuk, hogy az Egyesült Államok miként szabadította rá a „sivatagi vihart" az agresszor Irakra — és tanúja vagyunk annak, hogy a Balkánon távol tartja magát attól, hogy aktív szerepet vállaljon az agresszor megfékezésében. Úgy tűnik, hogy a „Partnerség a békéért" kezdeményezés pedig ismét elő-térbe helyezi az amerikai külpolitika pragmatizmusát, amely — mint erre John Quincy Adams utalt — mindig is fontos eleme volt annak. * A könyv utolsó fejezetének részletes ismertetését nem csupán az indokolja, hogy az Egyesült Államok a második világháború befejezése óta világhatalmi szerepet játszik. Legalább annyira fontos az, hogy a könyvét a szerző az amerikai olvasónak szánta. így a belső fejlődést formáló erők mellett rá akart mutatni arra, hogy az Államok „belenőtt" a szuperhatalmi helyzetbe, s ez a vietnami kudarc után is kötelezettséget jelent. A magyar olvasó számára pedig azért érdekes ez a fejezet, mivel legkésőbb 1945-től olyan törekvéseket és eseményeket ismertet, amelyek Közép- és Kelet-Európa sorsát is meghatározták. Degler professzor kötetével tehát a magyar olvasó valamiféle amerikai „nemzeti önismereti" kézikönyvet vett kézbe. Amennyire tanulságos ez a kevéssé ismert magatartásformát és gondolkodásmódot fejlődésben bemutató könyv, legalább annyira gondot jelent a magyar átlagolvasónak azt, hogy a szerző — mint ezt az előszóban el is mondja — az amerikai történelem igen sok eseményét és szereplőjét csak utalás formájában említi. Nevek, események és fogalmak követik egymást, amelyek a hazai olvasónak önhibáján kívül hiányos ismeretei miatt magyarázatot igényelnek. A fordító (Szuhay-Havas Ervin) lehetőségei azonban technikai okokból korlátozottak voltak, hiszen a szerző már a második kiadásban a kiegészítések döntő részét lapalji jegyzetekben oldotta meg, amelyek száma meghaladja a százat. Egyet kell tehát érteni azzal a fordítói gyakorlattal — és szerkesztői szándékkal —, hogy csak a feltétlenül szükséges megjegyzések (elsősorban az utalások feloldás) kerültek a mintegy tucatnyi csillaggal jelölt lábjegyzetbe. A fordító néha azzal segített magán, hogy vagy némileg kiegészítette a fordítást (mint pl. Mobile kikötőjének földrajzi elhelyezését jelölve a 119. l.-on), vagy mint tette azt a spoils system fogalmának lefordítása után, hogy a szövegbe beillesztette annak magyarázatát. (194. 1.) Csak helyeselhető egyébként az a gyakorlat, amely indokoltnak tartja, hogy a nem — vagy kevésbé — ismert fogalmak esetében, speciális törvények vagy szervezetek nevének lefordítása után zárójelben megadja az eredeti elnevezést is.
