Századok – 1994

Tanulmányok - Tüskés Gábor – Knapp Éva: A katakombaszentek tisztelete. Fejezet a barokk kori szent- és ereklyekultusz történetéből I/3

TANULMÁNYOK Tüskés Gábor — Knapp Éva A KATAKOMBASZENTEK TISZTELETE Fejezet a barokk kori szent- és ereklyekultusz történetéből A szentek tiszteletének egyik sajátos formája az ereklyék kultusza. Az ereklyetisztelet teljes mértékben osztozik a szentek sokrétű történeti, kulturális szerepében, átfogó vizsgálata más diszciplínák részeredményeinek felhasználásával a történettudomány feladata. A magyarországi ereklyekultusz történetéről viszonylag keveset tudunk. A történeti kutatás figyelme a nemzetközi vizsgálatokhoz hasonlóan eddig elsősorban a középkori ereklyék felé irányult, s bár Magyarországon a középkorban nem volt a nagy nyugat-európai ereklyegyűjteményekhez hasonló nagyságú ereklyekincs, fontos eredmények születtek például az ereklyék típusairól, csereforgalmáról, funkcióiról, az ereklyerablásokról és az ereklyékről alkotott felfogás változásáról. Lényegesen kevesebb ismeretünk van a tridenti zsinat utáni időszak ereklyekultuszáról, pedig ekkor az ereklyék a középkorihoz mérhető kulturális szerepet játszottak. Ennek egyik oka lehet, hogy a középkori ereklyék nagy része elpusztult vagy hozzáférhetetlenné vált, az újkoriak pedig a szekularizációt követően nagyrészt funkciójukat vesztették a vallási életben és nem vonták magukra a kutatás figyelmét. Az utóbbi néhány évben nemzetközi viszonylatban jelentősen fellendült az újkori ereklyetisztelet történeti, művészettörténeti, vallásosságtörténeti kutatása, s a monográfiák, konferenciák, tanulmányok, valamint az egy-egy terület ereklyeanyagát reprezentáló kiállítások és katalógusok sorozata számos új eredményt tartalmaz.1 A barokk kori ereklyetisztelet eszmetörténeti hátterében egyrészt a katolikus hit állandó láttatásának, a „demonstratio catholica"-nak ellenreformációs igénye áll, amit tételesen a tridenti zsinat 25. ülésének dekrétuma fogalmazott meg a képek, szentek és ereklyék tiszteletéről. Másrészt fontos tényezők a szentek közvetlen, reális megtapasztalásának vallási igénye, valamint a női kolostorok speciális áhitat gyakorlata és az ebből fakadó ereklyedíszítő tevékenység. Ez utóbbihoz a 18. század második felétől nem ritkán gazdasági megfontolások kapcsolódnak. Az ereklyekultusz vizsgálata ebben az időszakban fontos adatokat szolgáltat a szenttisztelet történeti típusaihoz, rétegeihez, funkcióihoz és további megnyilvánulásaihoz, más kultuszformák történetéhez, az ereklyetisztelet és a képtisztelet kapcsolatához, a protestantizmus, a felvilágosodás, a romantika és a historizmus szentekkel és ereklyékkel kapcsolatos álláspontjának alakulásához. Ezen túlmenően értékes felismeréseket eredményezhet a középkori és a tridentinum utáni szent- és ereklyetisztelet összefüggéseiről, az ereklyehit és az ereklyekritika viszonyáról, a népi ereklyetisztelet formáiról és funkcióiról, a bemutatási formák változatosságáról, az ereklyegyűjtés és speciális képző-