Századok – 1994
Közlemények - Petneki Áron: Advenae et peregrini. Utazás és zarándokság a középkori mentalitástörténetben II/352
AD VENAE ET PEREGRINI 373 utcáin meztelenül, egy szál ingben ostorozták magukat. "12 4 A mozgalom tagjai magukat vezeklőnek mondják, frate della penitenza, disciplinati név alatt emlegetik őket. Bizonyos, hogy városi környezetből indulnak, hiszen Perugia a mozgalom kiindulópontja. Itt az önostorozó egyházi konfraternitás, a „Disciplinati di Gesu Cristo" már 1259 végén megalakul. Az is bizonyos, hogy résztvevői egyáltalán nemcsak a szegényebb rétegekből kerülnek ki; az előbbi forrás, más feljegyzésekkel együtt arra utal, hogy még nemesek és kereskedők is soraikba lépnek. (,, kezdetben sok nemest és kereskedőt, aztán parasztokat és gyermekeket is felvettek" - írja Hermann von Altaich).125 A flagelláns mozgalom korántsem teljesen homogén. Jellegét tekintve pedig az újabb kutatások azt mutatják ki, hogy részint békemozgalom (persze nem a huszadik századi értelemben, hanem oly módon, hogy kibékítenek volt ellenfeleket, vagy amnesztiát kérnek foglyok számára),126 részint fegyvertelen keresztes háború is. Keresztes háború olyan értelemben, ahogy maga a keresztes had is zarándoklás, és abban az összefüggésben is, amely majdnem ezzel egyidőben a pastoureaux-kat, szegények és gyermekek keresztes hadjáratait is életre hívja.12 7 A perugiai mozgalom a pápaság érdekében vívott lelki keresztes hadjárat is, melyet Manfred szicíliai király ellen viselnek (II. Frigyes fia ellen már 1255-ben meghirdették a keresztet, ám nem a flagellánsok, hanem a tényleges fegyverek fogják legyőzni Beneventonál 1266-ban, ahogy arra majd a hidaknál kitérek). A disciplinati szenvedő körmenetei az eretnekek — elsősorban a katharok — elleni keresztes hadjáratok is. Ezt az első pillanatban talán meghökkentő következtetést egyáltalán nem tartom olyan valószínűtlennek, miután a disciplinati egyik éneke Petrus Martyrról, a vértanúhalált halt domonkos inkvizítorról szól, akit Milano mellett öltek meg az eretnekek. A lauda utolsó versszakában a homines (azaz az emberek) kijelentik, hogy mindnyájan követik az inkvizítort és elhagyják a tévedéseket.128 Hogy a flagelláns zarándoklat létrejöttének okai közt a mongolok elleni lelki kereszteshadjáratot is keresni kellene, nem tűnik igazán megindokoltnak, bár mind Magyar-, mind Lengyelországban nem is olyan sokára, a tatárjárást követő két évtized elmúltával jelennek meg az önostorozók. A Magyarországot elérő első flagelláns hullámról a Képes Krónika így ír: „ Ugyanabban az időben az Úr 1263-ik esztendejében a nép maga-magát ostorozva futkosott mindenfelé. "12 9 A laikus mozgalmaktól állandóan tartó és belső morális problémákkal is küzdő egyházi hatóságok azonban nagyon hamar herezisnek nyilvánítják. Ennek a jele az egyre több pejoratív elnevezés: szekta, parasztok szektája, ostorozók szektája. Az egyes csoportokhoz valóban egyre több kétes elem csatlakozik,s a laikus prédikációkban egyre több az error, különösen azután, hogy saját kemény önsanyargatásukat többre értékelik, mint a szentségi gyónást. A flagellánsok elleni föllépést nehezíti hihetetlen mobilitásuk. Az Umbriából kiinduló disciplinati bűvkörébe vonzott önostorozók hihetetlen gyorsasággal bukkannak fel egész Itáliában, majd a német, majd meg a cseh és sziléziai városokban, a magyar és lengyel országutakon. Csoportos rendben, feszülettel, zászlóval (melyre a megostorozott Krisztust festették), énekelve vonulnak az egy szál, hátul kivágott ingre, vagy egyetlen alsónadrágra vetkőzött, magukat ostorozó bűnbánók. Megállnak a városok terein, mesterük vezetésével imádkoznak és énekebek, intik a népet, majd következik a legrémítóbb (s egyben a leghatásosabb) „attrakció", a csoportos önostorozás, a legtöbbször szintén ének kíséretében. És ez — ahogy a szemtanúk beszá-
