Századok – 1994

Közlemények - Petneki Áron: Advenae et peregrini. Utazás és zarándokság a középkori mentalitástörténetben II/352

AD VENAE ET PEREGRINI 369 II. Frigyes császár alteregója is zarándokként jelenik meg 1284 őszén a Rajnavidéken (tehát 34 évvel a császár halála után!). Kölnben bolondnak tartják és bebörtönzik, majd kiűzik a városból. Neussban viszont egy idő után felfigyelnek rá, s az alsó-rajnai nemesség és városok uralkodóként tisztelik. Mikor azonban a Habsburg Rudolf király adópolitikája miatt elégedetlen birodalmi városokat is maga mögött gondolva Wetzlarba megy, szomorú véget ér: leleplezik. Kiderül hogy igazi neve Tile Kolup (ami a Dietrich Holzschuh, azaz Facipő Detre alnémet nyelvalakja). Wetzlar falain kívül, máglyán végzi életét 1285 júliusában.101 1348-ban a magdeburgi érsek udvarában egy zarándok jelenik meg, aki nem kevesebbet állít magáról, mint azt, hogy ő az 1319-ben elhunyt Waldemár brandenburgi őrgróf. Valójában nem halt meg, csak így akart elkerülni egy törvénytelen házasságot. Huszonkilenc éves bűnbánó zarándoklata után azonban végre át akarja venni a jogos uralmat. Szavainak hitelt adnak, s 1348-ban a birodalom Wittelsbachellenes erői támogatásával maga IV. Károly császár adja neki hűbérbe Brandenburgot. Az erőviszonyok alakulásával azonban a császár 1350-ben csalónak nyilvánítja. A hasonló ál-zarándok ál-uralkodókkal ellentétben az ál-Waldemár pártfogói védelmében, tisztességben hal meg 1356-ban Dessauban, anélkül, hogy tényleges származása kiderülne. Csak később terjesztik róla, hogy egy Meinecke nevű molnár lett volna. Hogy a zarándokként visszatérő, egykor elűzött uralkodó (vagy annak jogos örököse) milyen sokáig él a nép képzeletvilágában, bizonyíték az az 1738-as szóbeszéd, mely szerint a vezérlő fejedelem fia, Rákóczi József visszajött, s felbukkant Kassán, „...hanem annak utánna szarándokruhában öltözött és ugyan Kassán egy nagy palotában lakó grófnéhoz egy szegény asszony által béjelentette magát, kit is beeresztvén, a grófné egy német forinttal megajándékozta s azután megjárta az egész palotákat és ott így írta fel a nevét: Itt járt Rákóczi József. Egy holnap múlva 6 uralkodik ebben a palotában. Zarándokok és zarándokhelyek Mint már korábban mondottuk nehéz lenne bármiféle vizsgálatot végezni a középkori európai zarándokok társadalmi hovatartozásának megoszlására. Az uralkodót éppúgy megtaláljuk közöttük, mint a legnyomorúságosabb csonka koldust. Az egyik leghíresebb császári zarándoklatot II. Henrik teszi meg, aki 1022-ben Monte Cassinoba megy. Csodás gyógyulását a szerzetesek a Szent Benedek ereklyéknek tulajdonítják, utóbb pedig a legenda a szent személyes közbeavatkozásáról beszél.103 Főpapok, főurak, nemesek, polgárok szerepelnek nagy számmal a peregrinusok között; a parasztokról, koldusokról már sokkal kevesebbet tudunk, s amint már a mobilitással kapcsolatban említettük, a legtöbbször csak a kanonizációt megelőző tanúkihallgatási jegyzőkönyvek, a mirákulumos könyvek, a legendák, ill. a krónikák szólnak róluk A kifejezetten büntetőzarándoklatokon kívül a többség tényleg belső indíttatásra vág a hosszú és nem veszélytelen útnak. Bizonyosan kisebb azoknak a száma, akiket egyszerűen a csavargás ördöge űz, függetlenül az úticéltól. Még prostituáltakról is tudunk, akik nem az üzlet kedvéért járnak búcsút. Tudatukban életmódjuktól függetlenül megvan a késztetés erre, s nyilván így akarják kisebbíteni