Századok – 1994
Közlemények - Petneki Áron: Advenae et peregrini. Utazás és zarándokság a középkori mentalitástörténetben II/352
362 PETNEKI ÁRON keresztény szakralitás és a pogány mágia érdekes együttélését bizonyítja Urs Graf egy 16. század eleji rajza. Egy zászlótartó és egy zsákmánnyal megrakodott landsknecht gyalogol az úton. A zászlós épp egy fatörzsből faragott képoszlop előtt megy el, amelyre — a feszület alatt — bajelhárító célból patkókat szögeltek fel.60 A legvadabb tájakon, a sziklák között, a hegycsúcsokon azonban a démonikus erőket csak mágikus jelekkel lehet távoltartani. Ezt a célt szolgálják a korai középkortól kezdve a sziklákba vésett mágikus csomók, pentagrammák, genitáliák és egyéb apotropaikus jelek.6 1 A művelt táj, a birtokok határait nem pusztán természeti jelenségek, sziklák, fák, ligetek, patakok képezik, hanem mesterségesen felállított határjelek is. A határkövekről megemlékezik az 1227 körül írott Sachsenspiegel is. A boroszlói egyházmegye otmuchówi birtokhatárát őrző 13. századi kő felirata arról tanúskodik, hogy a terület magának az egyházmegye védszentjének, Keresztelő Szent Jánosnak a birtoka.62 A szépen faragott, címeres határkövek azonban csak későn, a középkor végén jönnek divatba, elsősorban a német-római birodalom nyugati részén.6 3 Ezek a mesterséges tereptárgyak is segítik a tájékozódást. A középkori magyar határjárások gyakran említenek határjelül szolgáló fákat, melyeken kereszt vagy kettős kereszt látható. A kéregbe vésett jel a tulajdonos területére figyelmeztet, de a signum crucis bajelhárító szerepét is betölti.6 4 Az ismeretlen és félelmes tájban az itt-ott felállított útjelzések mellett is gyakran eltéved a vándor. A deviatio, az eltévedés ellen fohászkodik az utazó - ez a fohász jelenik meg a szepeshelyi székesegyház 1317-ben készült freskóján látható vers egyik sorában: d te pia suspiramus, si non ducis, deviamus Ergo doce, quid agamus." azaz : „Hozzád, kegyes, fohászkodunk, / ha nem vezetsz, eltévedünk. / Mutasd meg hát, hogy mit tegyünk."6 5 Az eltévedés, sőt az error, az eltévelyedés persze ugyanúgy létezik a testi, mint a szellemi formában, (gondoljunk csak a híres sorra: ,/nivel az igaz utat nem lelém" [Pokol I, 3] ), s ebben része van az ördögnek is. Az út ugyanis — még ha fáradsággal építik is ki — része a félelmetes és ismeretlen természetnek Egyetlen jellemző, sőt a szó szoros értelmében vett kísérteties példát idézünk Felix Faber, bázeli polgárfiúból lett dominikánus szerzetes második, 1483-ban Johann Truchsess von Waldburg kíséretében megtett zarándokújának leírásából. A szerző Jeruzsálemből tér vissza Velencébe, majd visszaúton a behavazott Alpokon kel át januárban. yjanuárius huszadik napján, Szent Sebestyén napján, éjfélkor felkeltünk és holdvilágnál ellovagoltunk mély völgyeken és magas hegyoldalakon át fel s le, és a magasan a hegységben fekvő Velencei Kunyhóhoz érkeztünk ott egy híd ível át egy olyan mély völgy fölött, hogy mindenki beleborzad, ott kellett átkelnünk A hídról lefelé egy meredek lejtő vezet, amelyen átfolyt a víz, keményen megfagyott és síkos volt, úgyhogy a lovaink a falak mentén nagy aggodalmaskodás és reszketés közben vittek le bennünket. Mivel már beesteledett, egy faluba értünk melynek neve Heiden, ott maradtunk éjszakára. A falu temetőjében egy csontház van, amelyben egészben fekszenek a holttestek s úgy ki
