Századok – 1994
Közlemények - Solymosi László: Harangozók és Harangozó nevű települések a középkori Magyarországon II/335
350 SOLYMOSI LÁSZLÓ 41 PRTI, 591-592, 774(Ravazd, Ság, Percese), 775(Alsók), 780(Alap, Vanyola), 782(Füss), 783(Sala), 784(Kőröshegy). Mind a Szent László-kori, mind az Albeus-féle összeírásban szerepel Ravazd, Alsók (a korábbiban Pannónia néven), Sala (a korábbiban Vág néven) és Kőröshegy. A két összeírás közti időből három oklevél mindössze négy olyan harangozóról tájékoztat, akiket uraik a pannonhalmi apátságra hagytak. Minden bizonnyal számos hasonló jámbor adományról nem készült oklevél. PRT I, 601, 737, Hazai Okm. V, 2. 42 DHA I, 411. 43 A 11-13. századból mintegy 4410 királyi oklevelet ismerünk, éspedig 35 forrást a 11., 152 darabot a 12. századból, 524 oklevelet az 1200-1241 közti időszakból és 3699 darabot az 1242-1300 közti évekből. Reg. Arp. I-II/4, passim. A nem királyi oklevelek száma a 13. században volt jelentős. Becslésem szerint mintegy 4000 nem királyi oklevél maradt ránk; 700 1241 előtt, 3300 pedig 1241 után keletkezett. Pontosabb számok a 13. századi magánoklevelek összegyűjtése után várhatók. 44 Mon. Strig. II, 675; DL 68235. 45 Az 1307. évi udvardi tartományi zsinat minden templom számára esti harangozást rendelt el: quolibet die de sero, cum iam dies inclinari ceperit, quivis prelátus cuiuscunque dignitatis, aut status secularis, vei reguláris, et universi ecclesiarum parochialium sacerdotes ad instar tintinnabuli campanam sonari faciant, quo signo audito, universi Christi fideles ad honorem beate virginis ter dicant Ave Maria. Vincent Sedlák: Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae. I-II, Bratislavae, 1980-1987, I, 220. Vö. Mihúfyfi Ákos: A nyilvános istentisztelet. Harmadik, javított kiadás. Budapest, 1923, 306. 46 A 13. századi változásokra lásd Bolla: Jobbágyosztály, passim; Szűcs Jenő: Megosztott parasztság - egységesülő jobbágyság. A paraszti társadalom átalakulása a 13. században. Századok (115)1981, 3-65, 263-319; Solymosi László: Hospeskiváltság 1275-ből. In: Tanulmányok Veszprém megye múltjából. Szerk. Kredics László. Veszprém, 1984. 17-100. 47 Mon. Strig. II, 27. Szőlőbirtokos harangozó is akadt. A székesfehérvári társaskáptalan Marcell nevű harangozója 1229-ben a somogyi Kőröshegyen két szőlőt birtokolt. Wenzel: Cod. dipl. VI, 473. Vö. Mon. Strig. III, 48. 48 Závodszky. Törvények, 153 (1. c.). 49 Szabó: Dömös, 134; DHA I, 236-240; PRT X, 504, 506, 513-514; lásd a 41. jegyzetet. 50 Benedicti Regula. Recensuit Rudolphus H ans lik. (Corpus seriptorum ecclesiasticorum Latinorum vol. 75) Vindobonae 1960, 92-95, 97-99. PRT I, 594; Fejér. Cod. dipl. II, 279; Mon. Zagr. II, 36-37, 65; KoUányi: Visitatio, 69. 51 PRT VIII, 269, 292; vö. PRT X, 516. 52 Fejérpataky: Biblia, 16. 53 Závodszky. Törvények, 189 (45. c.). Más felfogás szerint ezek a „hetesek" hetente három napi robottal szolgáló libertinusok voltak. Györffy György. István király és műve. Budapest, 1977, 492-493; Uő.: Wirtschaft, 151-153; Uő.: Geogr. Hung. III, 162. Vö. Századok 124(1990), 554-556. 54 Wenzel: Cod. dipl. I, 26; PRT I, 779 (Hegymagas-Apáti), VIII, 271. A balonyi harangozók heti-és havi szolgálatára következtetett Bedy: A győri székeskáptalan, 81-82. 55 Hazai Okm. V, 2. 56 De terris ecclesie Sancti Martini addendis, habendis a iobagionibus de Sala sic diffinimus et volumus esse firmum: quod quilibet iobagio habeat XX iugera terre, scilicet X pro officio iobagionatus et decern pro tributis ecclesie reddendis Sancti Martini; sed si nollet esse tributarius, non teneatur, sed tunc tantum habeat decern iugera terre; si vero inutilis efficeretur ad officium suum perficiendum, tunc remaneant ei V iugera terre pro sua sustentatione et reliquum possit recipere abbas. PRT I, 721 (c. 8). 57 PRT I, 774-775, 780, 782-784. 58 PRT I, 678-679 (c. 7, 14-15, 17, 19, 21). 59 PRT X. 530-531. Szárszó az 1211-ben készült birtokösszeírásban még nem szerepelt, egy 1267. évi pápai oklevél viszont már az apátság birtokai között sorolta fel. PRT X, 364, 502-517, 526. A passaui egyház harangozója (soniarius) egy évszázaddal korábban -1160 táján - lett cenzuálissá. Philippe Dollinger. Der bayerische Bauernstand vom 9. bis zum 13. Jahrhundert. Hg. v. Franz Irsigler. München, 1982, 327. 60 Mon. Zagr. II, 26, 71, 81, 98-99; Bunyitay: Várad, 95; KoUányi: Visitatio, 14, 27, 29, 37. Modus autem pulsandi campanas ad divinum officium satis notus est campanatoribus et clericis ecclesie et est eciam descriptus in libro capitulari sive collectarii, sed pro defunetis ita servetur, quod ultra annum a die obitus cuiuscumque, non est cum magnis campanis pulsandum, sed cum minoribus duabus, quando in missa defunctorum Sanctus legi incipit vel cantari et similiter in vigiliis defunctorum ad vesperas et eciam
